Erdélyi értékek tára


Értékmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Értéktár

Településmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v  

A székelyhodosi baromvásár




A javaslatot benyújtó intézmény: Nyárádmente Kistérségi Társulás

A javaslatot benyújtó személy: Balássy András

Képek


Leírás

Székelyhodos földrajzilag a Felső-Nyárád mente földrajzi középpontjában fekszik. Temploma az 1200-as évektől kezdve, a Szent Istváni rendelkezések szerint a környező falvak híveit is szolgálta, következésképp a falu a térség lakosságának találkozóhelye volt, úgynevezett vásáros hely, ahol nem csak a hírek, de a megtermelt javak – kézműves termékek, termények, vagy éppen állatok – is gazdát cseréltek. Ezt a régi hagyományt volt hivatott megerősíteni az 1838. december 19-én kelt, I. Ferdinánd osztrák császár által kibocsátott vásári oklevél, melyet jelenleg a marosvásárhelyi állami levéltárban őriznek.  A vásár eredetileg a falu központjában levő piactéren zajlott le. A vásár jelenlegi helyszínéül szolgáló földterületet a közbirtokosság tagjai adták össze, ennek fejében pedig a hodosiak mentesültek a vám kifizetése alól. A bevételek a közbirtokosságot illeték meg. Az összeget, amely a múlt század derekáig alkalmanként egy tehén árával volt egyenlő, a falu középületeinek karbantartására, mezőgazdasági gépek vásárlására fordították. A vásárosoknak két vámos adta el a belépőjegyet, a községi jegyzőség hivatalnoka a bejárat mellett levő irodában állította ki a „marhacédulát”. A piacnak saját kútja és itatóvályúja volt. A piac három területre volt osztva: a legnagyobb rész a szarvasmarháknak és a lovaknak volt fenntartva, a másik két rész a sertések illetve a juhok számára volt elkülönítve. A vásárra egész Erdély, sőt, még azon kívüli régiókból is ellátogattak. Érkeztek árusok, vásárlók Temesvárról, Nagybányáról, Besztercéről.

A piac hangulatát eleveníti fel a falu egyik szülöttjének, Kun Gézának a visszaemlékezése, akinek szülőháza a piac szomszédságában állt. „Sátoros ünnepeken, de különösen a vásárok napján a környékről, ha jól becsülöm, az 1950-es évek végén mintegy négy-ötezer ember is összegyűlt. Ma is hallom a mindent átható mély zsongást, amely a szombati hetivásár, de még inkább a nagyvásárok napján a barompiac környékét betöltötte. Látom az ember-embert érő vásárosok nagy tolongását, a szekerek hosszú sorát, a kis- és nagyállatok óriási kínálatát, a mozgóboltokat, a próbahajtásokat, az alkudozásokat, a »tenyérbecsapást«, az esküdözéseket, a cédulaváltást, az éjszakába hajló áldomásozásokat. […] Sok-sok évvel később, az 1980-as évek végén, a kommunizmus beteljesüléseként, nagy megdöbbenésemre fű nőtt ezen a területen.”

Szabó György

 





Forrás

Kun Géza

Volt egyszer egy Hódák tava. (kézirat)

 

Hodos Község irattára

Marosvásárhelyi Levéltár




Indoklás

A falusi társadalmi, gazdasági átalakulások ellenére, a vásár még ma is él és ismert. Jó lenne erre a hagyományra alapozni, olyan eseményeket, rendezvényeket építeni, amelyek életben tartják, öregbítik a vásár hírnevét, a község, a Nyárád mente egyik fő turisztikai látványosságává, vonzerejévé téve azt.



Utolsó frissités: 2015-12-12 14:33:44