Jegenyei Tájház
Bejelentkezés alapján.
A kalotaszegi Jegenye első említését 1062-ből a Kolozsmonostori Bencés Apátság alapítólevelében találjuk, római katolikus plébániájáról 1343-ból van adatunk. A reformáció hatására, az erdélyi fejedelmek idején a templom többször is gazdát cserélt. 1710-től Jegenye lakossága római katolikus vallású. Jelenlegi temploma 1866-ban épült neoromán stílusban. Jegenye ma is Kalotaszeg egyetlen katolikus vallású faluja. Ez talán azért is alakulhatott így, mert ritka volt, hogy eltérő vallásúak egymással házasságot kössenek, és a párválasztás is többnyire a falun belül zajlott.
A gyűjteményt azzal a szándékkal alakítottam ki, hogy a múlt helyi emlékeit megőrizzem, és arra büszkék lehessünk. A néprajzi gyűjtés tíz évvel ezelőtt kezdődött, padlásról padlásra járva, rokonoknál, jó ismerősöknél kerültek elő a szenes vasalók, két röstölő, cserépkancsók, szövőbordák, petróleumlámpák. Ezeket a tárgyakat a nyári konyhában helyeztem el.
Amiről a tárgyak mesélnek… A gyűjtemény darabjairól
A feszítőket (szövésnél használt eszköz) 1885-ben, illetve 1936-ban készítették. Az előbbin az elkészítő neve is rajta volt, de mivel udvarlási ajándék volt, és a szeretők összevesztek, a nevet lekaparták a feszítőről. Ugyancsak udvarlási ajándék volt a két vetőlő is, amelyeket „Katinak” készítettek emlékül 1944-ben. A vetőlőkön a következő szövegek olvashatók: „Emlékül szeretettel Katinak. 1944 Jegenye”; „Emlékül Katalinak. 1944”.
A kancsókat, korsókat, röstölőket a házaló cigányoktól vásárolták. De emlékeznek még a faluban egy Minya Pista bá nevű emberre, aki értette ezt a mesterséget. A fali festett tányérokat Magyarországról szerezték be, adatközlőm szerint azért, mert „csak ott vót a jó porcolán tángyér.” A vetett ágy tartozékai: egy surgyé, derékalj, két paplan, hét nagy párna és három kicsi párna. A faragott láda dédnagyanyám kelengyésládája volt. A bölcső ugyancsak családi ereklye, három nemzedéket ringatott: nagymamámat, édesapámat, a testvéremet és engem.
A lakodalmat megelőző három vasárnap a menyasszony két alkalommal rózsaszínű, harmadik alkalommal kék színű ruhában ment a templomba, az esküvőkor pedig fehérbe öltözött. Mind a négy alkalommal fején volt a slájer (fátyol). A szomszéd nénitől kaptam egy rózsaszínű és egy fehér ruhát, meg egy slájert. Ezek a darabok 1951-ben készültek, a falu akkori legügyesebb varrónője, Szilaj Ilka varrta őket. Díszes darabja a gyűjteménynek a két faragott sulyok, amelyek egyikén a volt tulajdonos nevét olvashatjuk. A virágmotívumokkal díszített tárgyat Fábián Rózsának készítették 1941-ben.
Ferencz Gábor