Erdélyi értékek tára


Értékmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Értéktár

Településmutató
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v  

A diószéni csángó-magyarok archaikus nyelvjárása





A javaslatot benyújtó személy: Boros Rezső


Leírás

A Bákó várostól délre található Diószén település, lakosságának eredetét tekintve, különleges helyzetű falu. Nyelvében nagyon sok középkori elemet hordoz, de ugyanakkor az archaikus „sziszegő” nyelvjárásuk a Székelyföldről később érkezett nagyobb csoportok hatására, fokozatosan elszékelyesedett. Ezáltal keletkezett egy átmeneti nyelv a székely és a „sziszegő” nyelvjárás között. A diószéniek beszédében egyaránt megfigyelhetők a következő nyelvi sajátosságok:

1. Az erdélyi Mezőségre is jellemző a-zás (pl. asszan = asszony).

2. Bár egyre ritkábban, még használják az egyik legjellegzetesebb fonetikai sajátosságot az „sz”-elést (amikor a köznyelvi „s” helyett rendszerint „sz”-t ejtenek, de nem minden esetben, leginkább az sés kötőszavak helyett. Ugyanakkor előfordul az olvas, nyüst, stb. szavak esetében az alvasz, nyiszt szavak használata is.

3. Egy másik fonetikai sajátosság a cs / s megfelelés (Missánsz? = Mit csánsz? = Mit csinálsz? stb.).

4. Nagyon szembetűnő a régies palatalizált ejtése, amelynek jelölésére az ly-t helyesírásunkban hajdan bevezették. (pl. illyen, ullyan, millyen stb.).

5. Még feltűnőbb régiség a magánhangzó kettőshangzók (diftongusok) ejtése. Ilyenkor a köznyelvi é magánhangzót egy i simulóhang előzi meg. (pl. én = ién, szép = sziép, pecsenyét = pesenyiét stb.).

6. Másik jellemző sajátosság, hogy a köznyelvi ty és gy hangok helyett rendszerint éppen posztalveoláris párjuk fordul elő (pl. kucsa = kutya, csúk = tyúk stb.).

7. A nyelvjárás gazdagsága a román hatással válik teljessé. A román hangrendszer két jellegzetes hangját az ă-t és az î-t veláris ë-nek és i-nek ejtik:

  • magyarul beszélve pl. gărănda = gerenda, kărăsztanya = keresztanya,
  • míg román kölcsönszavakkal pl. kămin = kultúrház, pădurár = erdész.




Forrás

Gálffy Mózes – Márton Gyula – Szabó T. Attila (szerk.)

1991 A moldvai csángó nyelvjárás atlasza. I–II. (A Magyar Nyelvtudományi Társaság Kiadványai, 193) Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.

Bodó Csanád – Vargha Fruzsina Sára

2007 Jelenségtérképek A moldvai csángó nyelvjárás atlaszából.

Faragó József

2005 Baka András tréfás beszédei. Moldvai csángómagyar népmesék. Kriterion Könyvkiadó, Kolozsvár.

Tánczos Vilmos

2011 Madárnyelven A moldvai csángók nyelvéről. Erdélyi Múzeum-Egyesület, Kolozsvár.




Indoklás

A második világháború utáni évtizedekben, elsősorban 1949-1962 között, kolozsvári nyelvészek (Szabó T. Attila vezetésével) pontosan megállapították a moldvai magyar települések számát és helyét, összegyűjtötték a moldvai csángó nyelvjárások atlaszának anyagát és tisztázták a moldvai magyar nyelvjárások belső tagolódását. 

Ezek az alapkutatások feltárták, hogy az átmeneti területnek számító Diószénben (más néven Gyoszénben) kb. ¾ részt használták a déli csángókra jellemző „sziszegő” nyelvjárást és egyharmad részt székelyes nyelvi elemekkel bővült a hétköznapi csángó nyelvjárásuk. Az elmúlt fél évszázad leforgása alatt az s sz, z, c használatának aránya még inkább elkopott és egyre inkább elkopik az irodalmi nyelvi használat irányába. A változás a környéken fellelhető (pl: Klézse, Magyarfalu, Lábnyik stb.) székelyes települések, valamilyen célból való érintkezése révén, illetve a székelyföldi és magyarországi munkavállalások hatására jöhetett létre.

A diószéni archaikus csángó nyelvjárást a fokozatos átalakulás mellett a román nyelvi asszimiláció felgyorsított tempója még erőteljesebben áthatja. 1996-ban és 2009-ben Tánczos Vilmos néprajzkutató által összesített adatsorokból kitűnik, hogy 13 év leforgása alatt a magyar nyelvet ismerők és beszélők aránya 87%-ról 50%-ra csökkent, ami a 30 év feletti korosztályt érinti. A 30 év alattiak egyáltalán nem, második vagy passzív nyelvként használják a magyart. Sajnos napjainkban ez az átalakulás még inkább látványosabbá vált.

Fontos, hogy a még meglévő hétköznapi diószéni csángó nyelvjárást még idejében a magyar kultúra számára nemzeti örökségünk részévé tegyük. Ezáltal rávilágíthatunk arra, hogy a település lakói egy olyan érték hordozói, amely az ott lakókat büszkévé teszi és az önazonosságuk megőrzésében pedig megtartó erő lehet.



Utolsó frissités: 2019-12-09 10:15:41