Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

A 18. század végére sok katolikus hívő gondolkodására és életmódjára olyan nagy hatást gyakoroltak a felvilágosodás eszméi, hogy szinte már belülről bomlasztották az egyház hagyományos nézeteit és erkölcseit. A korszak legjelentősebb szónokainak, lévén ők is tanult s felvilágosult szemléletűek, a múlt élő örökségével is meg kellett küzdeniük a szószékről. A 18-19. század fordulóján megjelent sermo-gyűjtemények így egyszerre voltak az új eszmékkel szemben dogmatikusak, az általuk kipellengérezett babonás szokásokkal szemben pedig felvilágosultak. Ami mindenképpen figyelemre méltó, az a prédikációkban megjelenített példák sora: a farsangi mulatságok, a búcsújárás profanizálódása; a nép között élő hiedelmek, a rontás, ráolvasás, jóslás, álomfejtés és boszorkányhit. Míg az új erkölcsök és szokások ellen a középkori prédikációkban rögzült biblikus példázatokkal és az egyházatyák gondolatainak felidézésével éltek, a nép között dívó cselekedetekkel szemben a klasszikus citátumok helyét a teológiai fejtegetések mellett a természettudományos, racionális magyarázatok vették át.