Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

Hunyad megye folklorisztikai kutatását a református lelkészek nemesi rendjét képviselő parciális zsinatok üléseinek jegyzőkönyvei a 17–18. és a 19. század elejére vonatkozóan teszik lehetővé, bemutatva a perekben „résztvevő” ördög ténykedéseit, jelenlétét a lelkészek életének válságos szakaszaiban, perceiben. A tanulmány kísérletet tesz – e magyar kultúráját elvesztő tájban – az ördöghiedelem változásait a koraújkortól a jelenig bemutatni. A perek kétharmada a lelkészek házassági vitáit tartalmazza, és az egyházi alkalmazottak, lelkész, kántor-tanitó, gondnok, presbiterek küzdelmeit a falu erkölcsi életének megőrzéséért és saját szerepük megerősítéséért. A bemutatott forrás-idézetek – ördögök, varázslás, boszorkányság stb. – illeszthetők a korai Hunyad-megyei folklorisztikai kutatásokhoz, és az eltűnő hiedelem-anyagnak a jelenben folyó kutatásaihoz, a balkáni-keleti kutatások eredményeihez, az érintkezések kérdéseihez.