Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

A közismert jelelméleti rendszerek nem alkalmasak az Oltáriszentség jelvilágának leírására. Az Eucharisztia jelelméletét a Summa Theologiae alapozta meg, azonban a teológiai absztrakció – azzal a törekvéssel, hogy egy racionális rendszerben kísérli meg definiálni a Szentséget, egyben el is távolodik a szakrális szimbólum eredeti felfogásától. Az egyházi népénekekbe és az archaikus népi imádságokba eltérő módon és mértékben épülnek be a teológiai szemiotika tanításai. A transsubstantio dogmájára az archaikus népi imádságok evidenciaként tekintenek, ugyanezt a teológia és a népénekek meggyőző-érvelő technikákkal támasztják alá. Az Oltáriszentség jelvilágába szervesen épül be a jel és jeltárgy önazonosságának tana, a bibliai analógiák, a kulturális szimbólumok elemei (kenyér-bor, test-lélek, élet-halál), a defenzív mágikus hatás, és az Istennel való eggyé válás archetipikus gondolata. Ebben az archetipikus szimbólumban elválaszthatatlanul alkot egységet az érzéki megtapasztalás, az intellektuális tevékenység és a legmélyebb érzelmi azonosulás.