Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

A tanulmányom a videókészítésnek és -vetítésnek egy olyan esetét mutatja be, amelyik egy újfajta rálátást nyújthat az 1989-as rendszerváltást megelőző és követő évtized mentalitására Gyergyószentmiklós és Székelyudvarhely térségében. Az 1980-as években három római katolikus pap megtakarított pénzéből közösen vásárolt egy JVC videókamerát, amelyet felváltva használtak. Ezzel egyidőben filmek, rajzfilmek VHS másolatát is beszerezték belföldi és külföldi forrásokból egyaránt. A saját készítésű videókat és a filmek videómásolatát egy ugyancsak kalandosan beszerzett színes televízióban vetítették a hittanteremben vagy a helyi adón egy igencsak népes, érdeklődő közönségnek. A felvételek kordokumentumként is érdekesek lehetnek, hiszen a 30 évvel ezelőtti ünnepnapokba, közösségi eseményekbe nyerhetünk betekintést, azonban a tanulmány az képanyagot mégis inkább médiumtörténeti, mint helytörténeti jelentősége felől közelíti meg, hiszen a videó médiumának ez a sajátos használata rávilágít arra, hogy a technika, a videókép, a filmkészítés mint lehetőség milyen jelentőséggel bírt a rendszerváltás körüli évek erdélyi társadalmában. Az elemzés három kérdés érint: a videó médiumának az 1980-as és az 1990-es években kialakult lokális jelentéseit vizsgálja az amatőr keskenyfilmformátumok és a házi videó társadalmi jelentésének az összehasonlításával. Másodsorban szemügyre veszi azokat a társadalmi kapcsolatokat és kommunikációs formákat, amelyeket a videótechnika beszerzése és társas használata végett létesítettek. A tanulmány harmadik részében a fennmaradt VHS-hagyaték tartalmáról esik szó, amelyek ugyancsak társadalmi igényeknek megfelelően alakultak.