Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

A tanulmány egy kevésbé kutatott témával foglakozik, ahogy a humor a táncfolklórban megjelenik. A táncra alig hivatkoznak a humor pszichológiai irodalmában, legfeljebb terápiás szempontból, s a humoros elemeket is mellőzi a hazai tánctudomány és táncfolklór kutatás. Az igaz, hogy eredendően „a néptánc nem színpadra készült, és nem volt előadás” (Andrásfalvy 1999), de napjainkban a színpadi látvány és a humor uralja. A humorelméletek közül különösen az inkongruencia elmélet és Bergson nevetéselmélete alkalmazható a tánc mulatságos hatásának elemzésére a balett koreográfiákban, a modern táncművészetben és a hagyományos farsangi felvonulások és lakodalmi szokások táncaiban, mint a felújított „tréfás verbuválás”.