Szövegtár

Részletes Keresés

Tárgymutatók
1   9   a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   w   z  

Évek
1991   1992   1993   1994   1995   1996   1997   1998   1999   2000   2001   2002   2003   2004   2005   2006   2007   2008   2009   2010   2011   2012   2013   2014   2015   2016   2017   2018   2019   2020   2021   2022   2023   2024  

Helymutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   r   s   t   u   v   z  

Névmutatók
a   b   c   d   e   f   g   h   i   j   k   l   m   n   o   p   q   r   s   t   u   v   w   z  

Nyelvek
magyar   román   német   francia   angol  

Egyéb kiadványok » Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére » Újabb bolyongások egy moldvai csángó terepen. Kontextusok és tudástartalmak az antropológiai megismerés és értelmezés folyamatában.

Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére


Szerző: Lajos Veronika.
Szerkesztők: Jakab Albert Zsolt; Peti Lehel.
Lektorok: Keszeg Vilmos; Pozsony Ferenc.
Kiadók: BBTE Magyar Néprajz és Antropológia Intézet; Erdélyi Múzeum-Egyesület; Kriza János Néprajzi Társaság.
Kiadás helye: Kolozsvár.
Kiadás éve: 2019
Nyelv: magyar.
Sorozat: Egyéb kiadványok
Műfaj: tanulmánykötet.
Tárgymutató: csángók; terepkutatás; terepmunka.
ISBN: 978-606-9015-11-7; 978-606-739-129-9.
Helymutató: Lujzikalagor; Moldva.


Tartalom:
Újabb bolyongások egy moldvai csángó terepen. Kontextusok és tudástartalmak az antropológiai megismerés és értelmezés folyamatában. 591–602.

A magyar nyelvű moldvai csángókutatásban Tánczos Vilmos teremtette meg azt a műfajt (esszé) és reflexív, egyes szám első személyű nyelvhasználatot, amelyben a kutató szubjektív hangja, személyisége, korábbi tapasztalatai és világról alkotott elképzelése összeér a megismerés tárgyára, a moldvai csángó szociokulturális világokra vonatkozó tudományos meglátásokkal. Ennek az úttörő munkának adózva tanulmányomban jómagam is egy személyesebb hangvételű, a kutatás tágan értelmezett folyamatára reflektáló szöveg megírására vállalkozom. Arra törekszem, hogy reflexív és önkritikus módon gondoljam át a 2006-2007-ben a moldvai Lujzikalagorban (Luizi-Cǎlugǎra, Bacǎu, Románia) végzett állomásozó terepmunkámat, illetve jelen keretekben elsősorban mindazokat a személyes tapasztalatokat, amelyek előtte (pre-terepmunka) és utána (posztterepmunka) befolyásolták, befolyásolhatták a terephez kapcsolódó előfeltevéseimet, tudásomat és az értelmezés folyamatát.