Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére
A magyar nyelvű moldvai csángókutatásban Tánczos Vilmos teremtette meg azt a műfajt (esszé) és reflexív, egyes szám első személyű nyelvhasználatot, amelyben a kutató szubjektív hangja, személyisége, korábbi tapasztalatai és világról alkotott elképzelése összeér a megismerés tárgyára, a moldvai csángó szociokulturális világokra vonatkozó tudományos meglátásokkal. Ennek az úttörő munkának adózva tanulmányomban jómagam is egy személyesebb hangvételű, a kutatás tágan értelmezett folyamatára reflektáló szöveg megírására vállalkozom. Arra törekszem, hogy reflexív és önkritikus módon gondoljam át a 2006-2007-ben a moldvai Lujzikalagorban (Luizi-Cǎlugǎra, Bacǎu, Románia) végzett állomásozó terepmunkámat, illetve jelen keretekben elsősorban mindazokat a személyes tapasztalatokat, amelyek előtte (pre-terepmunka) és utána (posztterepmunka) befolyásolták, befolyásolhatták a terephez kapcsolódó előfeltevéseimet, tudásomat és az értelmezés folyamatát.