Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

A 20. századi világháborúk következményei a nemzetet, a helyi társadalmat és az egyént egyaránt érintették. A Gyalun született Pap Béla (1907–1957) életsorsa is mutatja ezeket az állomásokat. A Trianoni békeszerződés miatt Magyarországra települt család gyermekei közül Béla a budapesti Teológián, majd az Egyesült Államokban szerzett ismeretekkel felvértezve lelkészként a református egyház megújítása szellemében végezte a szolgálatát az SDG-nél, a Szeretetszövetségnél, Vácott és Karcagon. A szociális evangelizációt hirdetvén nemcsak az egyházi közösségeket aktivizálta, de az egész magyar társadalom megújulásáért szállt síkra. Tette ezt publicistaként és lelkészként egyaránt. A harmadik utas magyar politika hirdetőjeként különösen a népi írókban talált szellemi partnerekre. A második világháborút követő években szembefordult az egyre inkább balra tolódó államhatalommal. A végsőkig védte az egyház belső önállóságát, szót emelt az iskolák államosítása ellen, a birtokos parasztok üldözése miatt. Az új rezsim nem tűrte ezt a szembenállást és börtönbe juttatta. A kommunista rendszerváltás lelkész-áldozatává vált.