Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

A magyarországi folklorisztikai kutatások a 19. század óta foglalkoznak a karácsonyi /újévi szokások egyikével, a regöléssel, amelyet a kezdetektől fogva a honfoglalás kora fennmaradt emlékének tartanak. Ez a mitológizáló felfogás a szórványosan fennmaradt történeti adatokat közvetlenül kapcsolta össze a 19. században gyakorolt népszokással. Ez az interpretáció megfelelt a kor történelemszemléletének, a magyarság műveltsége századokon átívelő rekonstrukciójának. Immár több mint száz éve a kutatás ugyan újabb és újabb szempontból – szöveg, dallam, előadás alkalma, földrajzi elterjedtsége, stb. kísérelte meg, ugyanakkor nem lépett túl a 19. századi felfogáson. A z egymás után következő írások kritikátlanul ismétlik a szokás és szöveg korábbi értelmezéseit, figyelmen kívül hagyva a komparatisztika helytálló alkalmazását illetve a szokás előadásainak performatív kontextusait, valamint az időközben feltárt történeti adatokat. A tudományos kutatás etikai felelőssége a tévedések korrigálása, a nemzeti identitás – amelynek a regölés mint ősi magyar szokás is része – nem épülhet képzeletbeli konstrukciókra.