Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

1894-ben egy r.- szignójú, vitatott szerzőjű recenzió jelent meg a Budapesti Szemlében Benedek Elek Magyar mese- és mondavilág című öt kötetes munkájának első, szintén 1894-ben megjelent kötetéről. A tanulmány amellett érvel textológiai, szövegkritikai sajátságok, és az egész életművön áthúzódó stilisztikai jegyek példáival, hogy a recenziót nem Arany László, hanem Gyulai Pál írta, aki ezzel kánonon kívül akarta rekeszteni Benedek Eleket. A vitasorozat precedens jellege azonban ennél tágabb körben is vizsgálható: megindíthatja az épp zajló döntő paradigma váltásnak s a benne élő szereplők újszerű láttatásának utólag egy mélyreható, mikrofilológiával, kézirat feltárásokkal támogatott újra olvasását. Ez rámutathat a korábbi, esztétikai alapú folklór felfogást váltó, radikálisan megváltozó folyamatok új elméleti és gyakorlati metódusainak új, beszédetnográfiai kérdésfeltevéseket bevezethető lehetőségeire.