Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

Tanulmányomban az erdélyi régiségben használatos állatnevek névadási okait próbálom feltárni. A SzT (Erdélyi magyar szótörténeti tár) teljes anyagában 125 különböző nevet tartalmazó 283 adat található. Ezek közül legtöbb lóra, ökörre és kutyára vonatkozik, de több bivaly, tehén és egyetlenegy szamár nevét is felleljük. Tanulmányomban csak a ló- és kutyanevekkel foglalkozom, először a lóneveket mutatom be, majd azokat, amelyeket lovak és kutyák egyaránt viseltek, a legvégén pedig a kutyanevekre térek ki. A lovak nevei közt elsősorban külső tulajdonságokra utalóak bukkannak fel, illetve az állat viselkedése természete is alapul szolgált a névadásnak. A SzT adatai közt kutyanevekre jórészt a 17. századból van csak példánk, de a kevés adat is azt mutatja, hogy a leggyakoribb névadási ok az állat külsejéhez vagy természetéhez, viselkedésmódjához kapcsolódik. Emellett más okokra is gondolhatunk, bár sokszor – történeti anyagról lévén szó – a szövegkörnyezet sem segítheti a kutatót.