Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

A tanulmány a szellemi kulturális örökség magyarországi fogalomtörténetét járja körül. Az első bekezdések bemutatják a folklór kutatásának 19. századi történetét, tekintettel elsősorban annak társadalomtörténeti aspektusaira, pl. a folklórnak a nemzetépítésben és a társadalmi felzárkóztatásban játszott szerepére. A legfőbb következtetés az, hogy a 19–20. századi folklórkutatás és a 21. századi örökségvédelem közt egyenes folytonosság mutatható ki. A kettő közti különbségek elsősorban financiális és intézményes jellegűek, az utóbbi száz évben megváltozott a tudomány támogatása és kiépült intézményhálózata. Az intézményesített és professzionálissá váló örökségvédelem a hagyományos folklórkutatástól, illetve a folklorizmustól/revival vett át feladatköröket és módszereket.