Ruralitás és gazdasági stratégiák a 21. században (Kriza Könyvek, 47.)

A 21. századra a nagy társadalmi-politikai változások a hagyomány pozíciójának megingását, nagymértékű megváltoztatását eredményezték. Mindezek kikezdték a közösségek szerveződésének korábban érvényben lévő modelljeit. A hagyomány és a hagyományt fenntartó közösségi keret folyamatos változásban van: a 21. századra a rurális térségekben a mindennapi életet is globalizációs és modernizációs folyamatok, illetve az információs és kommunikációs eszközök széleskörű elterjedése határozzák meg.

Mi lesz a klasszikus értelemben vett hagyománnyal, illetve mi számít hagyománynak a transzlokális és a transznacionális hálózatokra épülő életvezetés korában? Mit jelent a hagyomány és a mindennapi életvezetés, a fokozott transzfrontális migráció és a változó mediális környezetekben való jelenlét korában? Milyen társadalmi és gazdasági következményekkel jár a hagyomány változása a közösségek szintjén? Hogyan befolyásolja az etnikai együttműködés helyzeteit?

Erdély hagyományőrzőbb, utolsó viseletes tájain, az egykor a táncházmozgalom lendületében felfedezett „zarándokhelyein” is, az utóbbi 25 évben dinamikus változások zajlanak. Románia 2007-es EU csatlakozása óta a modernizáció és globalizáció folyamatai még inkább felélénkültek. A szemünk láttára halványodik, foszlik szét a magyar népművészet egyik leghíresebb, kiemelt jelentőségű néprajzi tájának, Kalotaszegnek a hagyományos kultúrája és a kultúrára vonatkozó kognitív struktúrák – tudások, vélekedések, identitások és gyakorlatok – komplex kontextusa. Ami ebben az akkulturációs, poszt-tradicionális időszakban az egykori integratívabb hagyományból „mutatóba” megmarad, az a hagyomány „utóélete”, amelynek megértése, elemzése kihívást jelent a kutatónak. Érdekel minket, hogy a felfedezés közel 150 éves története és intenzitása, a „kalotaszegiség nimbusza” milyen muníciót ad a mai hagyományőrzésnek és hogyan járul hozzá a regionális identitás fenntartásához? A lokalitások belső világától elszakadó külső szimbolizációs folyamat hogyan ragadható meg? Van-e ennek visszahatása, párbeszédbe lép-e és hogyan a vidék belső folyamataival? Az új hagyománykonstrukciók, az „emblematizált”, „fesztivalizált” és „mediatizált” örökség, a kulturális emlékezet és reprezentáció mai gyakorlatai és új kontextusai mind releváns kutatási kérdések.

A tanulmány első felében egy általánosabb magyarországi kontextusban, második felében pedig egy reprezentatív erdélyi táj, Kalotaszeg példáján illusztrálva vázoljuk fel a népművészeti hagyományőrzés mai módozatainak a kialakulásához vezető összefüggéseket, modernizációs, akkulturációs és folklorizációs folyamatokat, amelyek új fogalmak, tartalmak és gyakorlatok kialakulásához vezetnek, illetve teszünk föl megoldásra váró kérdéseket e komplex jelenségkör kutatásával kapcsolatban.