Ruralitás és gazdasági stratégiák a 21. században (Kriza Könyvek, 47.)

A 21. századra a nagy társadalmi-politikai változások a hagyomány pozíciójának megingását, nagymértékű megváltoztatását eredményezték. Mindezek kikezdték a közösségek szerveződésének korábban érvényben lévő modelljeit. A hagyomány és a hagyományt fenntartó közösségi keret folyamatos változásban van: a 21. századra a rurális térségekben a mindennapi életet is globalizációs és modernizációs folyamatok, illetve az információs és kommunikációs eszközök széleskörű elterjedése határozzák meg.

Mi lesz a klasszikus értelemben vett hagyománnyal, illetve mi számít hagyománynak a transzlokális és a transznacionális hálózatokra épülő életvezetés korában? Mit jelent a hagyomány és a mindennapi életvezetés, a fokozott transzfrontális migráció és a változó mediális környezetekben való jelenlét korában? Milyen társadalmi és gazdasági következményekkel jár a hagyomány változása a közösségek szintjén? Hogyan befolyásolja az etnikai együttműködés helyzeteit?

A modernizáció folyamatában kibomló, igen sokféle változások, ha késve is, de alapvetően megingatták, változásra, leginkább sokféle alkalmazkodási stratégiák életrehívására késztették a ruralitás évszázadait jellemző, hagyományokra épülő társadalmi formákat. Írásomban stratégiának nevezem és röviden bemutatom azokat a folyamatokat, amelyek során erdélyi, általam ismert rurális környezetekben a modernizáció egy kijelölt területének, a motorizációnak az elterjedésével párhuzamosan megtörténiuk ennek a motorizációnak az adott társadalmi környezetbe való beillesztése, elfogadása-értelmezése és működtetése. Statisztikai adatokra, valamint saját terepkutatásokra alapozva áttekintem a motorizáció elterjedését, és a rurális környezetekben erre adott válaszként értelmezhető stratégia két kiemelt területét: a familiarizációt és a regressziót.