Ruralitás és gazdasági stratégiák a 21. században (Kriza Könyvek, 47.)
A 21. századra a nagy társadalmi-politikai változások a hagyomány pozíciójának megingását, nagymértékű megváltoztatását eredményezték. Mindezek kikezdték a közösségek szerveződésének korábban érvényben lévő modelljeit. A hagyomány és a hagyományt fenntartó közösségi keret folyamatos változásban van: a 21. századra a rurális térségekben a mindennapi életet is globalizációs és modernizációs folyamatok, illetve az információs és kommunikációs eszközök széleskörű elterjedése határozzák meg.
Mi lesz a klasszikus értelemben vett hagyománnyal, illetve mi számít hagyománynak a transzlokális és a transznacionális hálózatokra épülő életvezetés korában? Mit jelent a hagyomány és a mindennapi életvezetés, a fokozott transzfrontális migráció és a változó mediális környezetekben való jelenlét korában? Milyen társadalmi és gazdasági következményekkel jár a hagyomány változása a közösségek szintjén? Hogyan befolyásolja az etnikai együttműködés helyzeteit?
Tanulmányomban a Villány-Siklósi borvidék nyugati részén elhelyezkedő két település, Túrony és Hegyszentmárton szőlőterületeinek átalakulását kívánom felvázolni az 1950-es évektől napjainkig, a mezőgazdaságot és közvetlen vagy közvetett módon a vidéki társadalmat többszörösen jelentős mértékben átalakító politikai események tükrében. Érdeklődésem tárgya elsősorban a szőlőterületek helyzetének változása a téeszesítés időszakában; a háztáji szőlők gazdasági és társadalmi szerepe e települések lakóinak életében, megélhetésében; valamit a szőlőbirtokosok válaszai a rendszerváltás utáni, megváltozott gazdasági helyzet kínálta feltételekre.