Ruralitás és gazdasági stratégiák a 21. században (Kriza Könyvek, 47.)

A 21. századra a nagy társadalmi-politikai változások a hagyomány pozíciójának megingását, nagymértékű megváltoztatását eredményezték. Mindezek kikezdték a közösségek szerveződésének korábban érvényben lévő modelljeit. A hagyomány és a hagyományt fenntartó közösségi keret folyamatos változásban van: a 21. századra a rurális térségekben a mindennapi életet is globalizációs és modernizációs folyamatok, illetve az információs és kommunikációs eszközök széleskörű elterjedése határozzák meg.

Mi lesz a klasszikus értelemben vett hagyománnyal, illetve mi számít hagyománynak a transzlokális és a transznacionális hálózatokra épülő életvezetés korában? Mit jelent a hagyomány és a mindennapi életvezetés, a fokozott transzfrontális migráció és a változó mediális környezetekben való jelenlét korában? Milyen társadalmi és gazdasági következményekkel jár a hagyomány változása a közösségek szintjén? Hogyan befolyásolja az etnikai együttműködés helyzeteit?

Szentegyházán 2006 óta minden évben megszervezésre kerül az Őszi hadjárat, amely egy, az 1848–49-es történelmi eseményeket felelevenítő háromnapos, szokáselemekben és szimbólumokban gazdag rendezvény. Időpontja minden évben az október 6-ához legközelebb eső hétvége. Tanulmányomban arra keresem a választ, hogy miért és milyen céllal hozták létre ezt az eseményt, illetve egy frissen megalkotott hagyomány mitől képes fennmaradni és működni. Jól megfigyelhető a tudatos hagyományalkotási szándék a terek, az időpontok, a szimbólumok, és a reprezentációs eszközök megválasztása kapcsán. Mindemellett azonban a rendezvény szórakoztató jellegű és fontos turisztikai vonatkozású funkciókat is betölt. Ez a rendezvény az évről-évre történő szabályszerű ismétlődésével biztosítja egy csoport identitásának kialakítását és működését, ezzel elősegítve a közösség összetartozásának érzését.