Járvány-lét-helyzetek. A Covid19-világjárvány hatása a mindennapokra és a társadalomkutatásra (Kriza Könyvek, 49.)

A Covid19-járvány társadalmi képződmény, léte a szubjektumoktól, azoktól az egyénektől, közösségektől és csoportoktól függ, akik elképzelik, leírják és létrehozzák a szabályait. A társadalmi objektumok nem léteznek az őket létrehozó, inskripció formájában rögzítő társadalmi aktusok és az ezekre épülő hiedelmek, illetve mindennapi gyakorlatok nélkül. A járvány ebben az értelemben társadalmi gyakorlat eredménye, kulturális képződmény. Olyan sajátos léthelyzet, melynek jellegzetes fiziológiája és dinamikája van, a megszokott mindennapoktól eltérő időtapasztalatot termel, illetve sajátos tematikai, ideológiai, retorikai, kommunikációs specifikumok jellemzik. Egyszóval sajátos kultúrát termel. A járvány, mint életszervező és mint értelemképző jelenség beépül az egyéni és a kollektív világokba, részévé válik a helyi világ mindennapi rutinjainak, de egyben ki is kezdi a helyi közösségek szimbólumait és világképét. Relativizálja vagy leváltja a korábbi életvezetési rutinokat és ezzel együtt sajátos konfliktusokat gerjesztenek (gondoljunk csak a maszkviselésre, vagy a fizikai távolságtartásra), bizonytalanságot eredményeznek, új interpretációkat tesznek szükségessé.

A tanulmány a 2019/2020-ban kirobbant világjárványra válaszként született reakciókat, vélekedéseket igyekszik tágabb kontextusba helyezni és magyarázni. Vagyis magyarázatokat magyaráz. Ebben a folyamatban háttérként a globális fogyasztói kapitalizmust és a nemzetállamot, illetve ezeknek a (poszt)szocialista jellegzetességeit azonosítja. A tanulmány azzal érvel, hogy ebben a kontextusban a járványra adott válaszok jobban megérthetők, hogyha a fogyasztást és a fogyasztástól való megvonást, a deficites államműködést is beemeljük a magyarázatba. Ezt a keretet aztán kitágítja, és a felelősséget és a hárítást, a hős- és a sztárkultuszt, a természet fölött álló ember képzetét, illetve az időfaktort is számba veszi a magyarázat részeként. Végül a tanulmány azzal zárul, hogy a veszélyekre és az elszalasztott lehetőségekre is kitér, és azt állítja, hogy a járvány jelentette liminális állapotot, leállást nem tudtuk kihasználni arra, hogy következtetéseket vonjunk le és termékeny beszélgetést folytassunk a továbblépésről.