Járvány-lét-helyzetek. A Covid19-világjárvány hatása a mindennapokra és a társadalomkutatásra (Kriza Könyvek, 49.)

A Covid19-járvány társadalmi képződmény, léte a szubjektumoktól, azoktól az egyénektől, közösségektől és csoportoktól függ, akik elképzelik, leírják és létrehozzák a szabályait. A társadalmi objektumok nem léteznek az őket létrehozó, inskripció formájában rögzítő társadalmi aktusok és az ezekre épülő hiedelmek, illetve mindennapi gyakorlatok nélkül. A járvány ebben az értelemben társadalmi gyakorlat eredménye, kulturális képződmény. Olyan sajátos léthelyzet, melynek jellegzetes fiziológiája és dinamikája van, a megszokott mindennapoktól eltérő időtapasztalatot termel, illetve sajátos tematikai, ideológiai, retorikai, kommunikációs specifikumok jellemzik. Egyszóval sajátos kultúrát termel. A járvány, mint életszervező és mint értelemképző jelenség beépül az egyéni és a kollektív világokba, részévé válik a helyi világ mindennapi rutinjainak, de egyben ki is kezdi a helyi közösségek szimbólumait és világképét. Relativizálja vagy leváltja a korábbi életvezetési rutinokat és ezzel együtt sajátos konfliktusokat gerjesztenek (gondoljunk csak a maszkviselésre, vagy a fizikai távolságtartásra), bizonytalanságot eredményeznek, új interpretációkat tesznek szükségessé.

A világjárvány hatással volt a kulturális életre globális szinten, a társadalmi távolságtartás a kulturális és művészeti területeket is befolyásolta. A járvány következtében a csernátoni Haszmann Pál Múzeum is rendhagyó évet zárt 2020-ban. Az elemzés a vírushelyzet óta bekövetkezett változásokat, az ebben szerzett tapasztalatokat, az eközben alkalmazott, konkrét múzeumi gyakorlatokat járja körül. Kitér nemzetközi gyakorlatokra is, illetve bemutatja azt, amelyet az adott intézmény, a Haszmann Pál Múzeum alkalmazott, elsősorban a 2020-as karantén időszakában, majd az azóta eltelt, bő másfél év alatt. A múzeumi gyakorlatok bemutatása mellett konkrét statisztikákat is ismertet, amelyek értelmezése segítheti a további múzeumi munkát.