Múzeum – örökség – kommunikáció (Kriza Könyvek, 50.)

A múzeum olyan tér-szerkezet, ahol társadalmi kommunikáció zajlik, ahol az interpretációk jönnek létre és jelentések termelődnek. A múzeum nemcsak helyet ad különböző okokból a használatból kihullott/kiragadott, és különböző kiállításokba áthelyezett tárgyaknak, nemcsak keretül szolgál a muzeológusi, illetve a kurátori munka számára, hanem meghatározza az itt zajló munka során létrejövő jelentéseket a létrehozó és a befogadó oldalán egyaránt. Falain belül a múlt iránti tisztelet és nosztalgia mellett az autentikus múlt maradványait még őrző jelen kultusza nyilvánul meg, a közösségek, miközben a múzeum falai között és a múzeumok révén megalkotják saját múltjukat, a maradványokban magukra ismernek.

A múzeumok ugyanakkor az örökség- és identitásképzés színterei, melyek sokrétű jelentések létrejöttének bonyolult tereiként/kontextusaiként működnek. A múzeum egyszerre hozza létre az autentikus és az egzotikus múltat, erősíti a közösségi tudatot és teszi láthatóvá a másikat, illetve azt a múltat, múltbéli állapotot, amit a múzeumot létrehozó és fenntartó közösség már meghaladott, azaz a másik, a múltbeli ént.