Múzeumi örökség és múzeumi kommunikáció (Kriza Könyvek, 51.)

A tanulmányok annak problémakörét taglalják, hogy a kelet-közép-európai térségben mi jellemzi a digitális technológia múzeumi adaptációjának folyamatát, valamint a digitális technológiának a kiállításszervezésben betöltött szerepét, másrészt – ez előbbivel mintegy szoros összefüggésben – a múzeumi online kommunikáció folyamatát. A szerzők a múzeum és örökség kapcsolatát, a múzeum, kommunikáció és digitalizáció kérdéskörét, a múzeumi kiállítások formanyelvét, illetve a látogatói elvásások témakörét elemzik.

A tanulmány – leginkább gondolatkísérletnek tekinthető, mely elsősorban néhány általános problémát fogalmaz meg és néhány szempontot kínál a múzeum, örökség és kommunikáció sokrétű viszonyának vizsgálatához. Azt a kérdést járja körül, hogy milyen szerepe van a múzeumi kommunikációnak a múzeumi környezetben található tárgyi és szellemi örökség létrejöttében, másodsorban pedig, hogy a múzeumban őrzött és bemutatott tárgyi örökség bemutatása miként kapcsolódik össze digitalizáció és a mediatizáció kérdésével, miként járul hozzá az online kommunikáció a múzeum és a múzeumban zajló munka megjelenítéséhez, azaz – arra reflektál, hogy a múzeum és a kommunikáció hogyan kapcsolódik össze az intézményi gyakorlat különböző szintjein (kiemelés, megőrzés és bemutatás/értelmezés), illetve miként serkenti a részvételen és az együttműködésen alapuló múzeumi gyakorlatot és hozza létre a kortárs interpretációkat.