Múzeumi örökség és múzeumi kommunikáció (Kriza Könyvek, 51.)

A tanulmányok annak problémakörét taglalják, hogy a kelet-közép-európai térségben mi jellemzi a digitális technológia múzeumi adaptációjának folyamatát, valamint a digitális technológiának a kiállításszervezésben betöltött szerepét, másrészt – ez előbbivel mintegy szoros összefüggésben – a múzeumi online kommunikáció folyamatát. A szerzők a múzeum és örökség kapcsolatát, a múzeum, kommunikáció és digitalizáció kérdéskörét, a múzeumi kiállítások formanyelvét, illetve a látogatói elvásások témakörét elemzik.
A tanulmány a város/mobilitás/média viszonyrendszerén belül arra a kérdésre keresi a választ, milyen kapcsolat van a város történelme és a migráció történetei között. A kortárs muzeológiát – párhuzamosan a globális migráció körüli viták kiéleződésével – egyre inkább foglalkoztatja az a kérdés, miképpen mutatható be/jeleníthető meg valamely város történelme (történetei) oly módon, hogy abban fontos szerepet kap a migráció – vagy kicsit tágabban a mobilitás – története. A tanulmány a Berlinben élő magyarok kulturális örökségére, speciális tudásaira, a városi közegre (a társadalomra, a kultúrára, a mindennapi életre) gyakorolt hatására fókuszálva próbál erre a kérdésre választ keresni.