Múzeumi örökség és múzeumi kommunikáció (Kriza Könyvek, 51.)

A tanulmányok annak problémakörét taglalják, hogy a kelet-közép-európai térségben mi jellemzi a digitális technológia múzeumi adaptációjának folyamatát, valamint a digitális technológiának a kiállításszervezésben betöltött szerepét, másrészt – ez előbbivel mintegy szoros összefüggésben – a múzeumi online kommunikáció folyamatát. A szerzők a múzeum és örökség kapcsolatát, a múzeum, kommunikáció és digitalizáció kérdéskörét, a múzeumi kiállítások formanyelvét, illetve a látogatói elvásások témakörét elemzik.

A címben jelzett fogalmak napi használatban vannak a múzeumi praxisban. Hazai és nemzetközi szinten egyaránt, így az aktív diskurzus mindenképpen indokolt. A digitális kulturális örökség helyes értelmezéséhez viszont mindenképpen szükséges megvizsgálni, hogy milyen társadalmi igény reflexiójaként született meg. Hogyan vált releváns tartalomhordozóvá és milyen értelmezésbéli kompetenciákkal bír. A magával hozott tulajdonsági korpusz elbírja-e a jelen kor kihívásait, létjogosultsága továbbra is érvényes-e. Véleményem szerint a fogalom helyes értelmezése egyben recens választ is ad arra kérdésre, hogy a két fogalom milyen fedésben van egymással.