Múzeumi örökség és múzeumi kommunikáció (Kriza Könyvek, 51.)

A tanulmányok annak problémakörét taglalják, hogy a kelet-közép-európai térségben mi jellemzi a digitális technológia múzeumi adaptációjának folyamatát, valamint a digitális technológiának a kiállításszervezésben betöltött szerepét, másrészt – ez előbbivel mintegy szoros összefüggésben – a múzeumi online kommunikáció folyamatát. A szerzők a múzeum és örökség kapcsolatát, a múzeum, kommunikáció és digitalizáció kérdéskörét, a múzeumi kiállítások formanyelvét, illetve a látogatói elvásások témakörét elemzik.

A Covid19-világjárvány kulturális intézmények helyzetére befolyásolt hatását még hosszú évek múlva is érezni fogjuk, kiváltképp ha figyelembe vesszük, hogy a vírus még jelenleg is jelen van. A múzeumok tekintetében több felmérést és statisztikát is készítettek világjárvány, elzárásokkal teli időszakára vonatkozóan, melyek megállapították, hogy egyes múzeumok alapvető fennmaradását is veszélyeztette. A Covid19-járvány időszaka során egyre több múzeum nyitott a digitális, e-megoldások felé és egyre jobban fókuszba helyeztek olyan online szolgáltatásokat, mint a virtuális tárlatvezetések, online e-learning programok vagy épp a mindennapos, folyamatos kommunikáció. Azonban az új környezet, az új platformok új szabályokat is támasztanak a múzeumok felé, melyekhez a szolgáltatásaik tekintetében (feldolgozás, közreadás, tudományos közlés, oktatói feladatok, marketing) idomulniuk kell. Jelen tanulmány a múzeumok alapfeladatinak – kiváltképp az online (tömeg)kommunikáció – online formában történő megvalósítási lehetőségekbe kíván betekintést nyújtani.