Múzeumi örökség és múzeumi kommunikáció (Kriza Könyvek, 51.)

A tanulmányok annak problémakörét taglalják, hogy a kelet-közép-európai térségben mi jellemzi a digitális technológia múzeumi adaptációjának folyamatát, valamint a digitális technológiának a kiállításszervezésben betöltött szerepét, másrészt – ez előbbivel mintegy szoros összefüggésben – a múzeumi online kommunikáció folyamatát. A szerzők a múzeum és örökség kapcsolatát, a múzeum, kommunikáció és digitalizáció kérdéskörét, a múzeumi kiállítások formanyelvét, illetve a látogatói elvásások témakörét elemzik.

A tanulmány a múzeumi apparátus legfontosabb jellemzőjének a teret tekinti:  szó szerinti értelemben azért, mert a kiállítások során elvont összefüggések, koncepciók, elvek és a reflexiós munka is átfordítódik a tárgyak, képek, szövegek alkotta múzeumi térbe, amely bejárható és amelyben el lehet időzni, átvitt értelemben pedig azért, mert az összefüggések, a jelentések kapcsolatai mintha mindig is térbe kívánkoznának a megértés során, amikor is a lineáris ok-okozati összefüggések többtényezős, többdimenziós hálózattá ugranak szét. A modern hozta térrendezési gyakorlatok bemutatása az ún. átnézeti tér fogalmával zárul, mely a kortárssá tevő aktualizációknak kedvez.