Múzeumi örökség és múzeumi kommunikáció (Kriza Könyvek, 51.)

A tanulmányok annak problémakörét taglalják, hogy a kelet-közép-európai térségben mi jellemzi a digitális technológia múzeumi adaptációjának folyamatát, valamint a digitális technológiának a kiállításszervezésben betöltött szerepét, másrészt – ez előbbivel mintegy szoros összefüggésben – a múzeumi online kommunikáció folyamatát. A szerzők a múzeum és örökség kapcsolatát, a múzeum, kommunikáció és digitalizáció kérdéskörét, a múzeumi kiállítások formanyelvét, illetve a látogatói elvásások témakörét elemzik.

Magyarországi és Romániában íródott, román nyelvű, a témájához kapcsolódó tanulmányok eredményeit felhasználva, az elemzés a nemzetközi vonzáskörzettel rendelkező csernátoni Haszmann Pál Múzeum vendégkönyveit vizsgálja, amelyekből kirajzolódnak a látogatói elvárások az adott intézménnyel szemben. A szerzőnek egy 2009-ben íródott, azonos témájú tanulmányához is viszonyulva, jelen dolgozat helyzetképet alkot a csernátoni Haszmann Pál Múzeum vendégkönyvébe az utóbbi három év során bejegyző látogatók igényeiről és reagálásairól, miközben vizsgálja a közönség elvárásainak főként a Covid19-járvány miatt bekövetkezett változásait is. Teszi ezt azon az elven is, hogy a múzeumhasználó közösség szokásain keresztül az adott társadalom sajátosságai figyelhetők meg.