András Sándor


Gyűjtő: András Franciska
Gyűjtés ideje: 1978-04-23
Gyűjtés helye: Nagykászon
Közlő: Albert Ernő
Közlés ideje: 2004
Megjelenés helye: Albert Ernő 2004: 275-276/202. sz.
Adatközlő neve, életkora, foglalkozása:

Balázs Tamásné, 57 éves



Szöveg

András Sándor volt a nevem,
Nagykászonban születtem.
Bevonultam katonának
A bukaresti kaszárnyába.

Ott kicsiddég jól ment dolgom,
Mert a tisztem jó ember volt,
De ha rossz ember lett volna,
Nekem akkor jobb lett volna.
Életben maradtam volna.

Ezerkilnencszázötvenhat május elsején elmentem
A sznágovi tó partjához,
Motorcsónakkal mehettünk,
Haton abba beleültünk.

Közepéig el nem juttunk,
Mind a haton megfordultunk,
Mert a csónakunk belefordult,
A tó fenekére nyomott.

Abból úszni egy sem tudott,
Mert egymásba kapaszkodott.

Mentőcsónak ahogy megjött,
Minket onnat összeszedett,
Mind a hatot a partra tett.

Sürgönyöztek jó anyámnak,
Jöjjön el halott fiához!
Sírhatsz, anyám, jajszóval is,
Egy fiad volt, halott az is.

András Sándor, édesapám,
Nyitsd ki a nagykaput immár,
Hadd búcsúzzam el örökre,
Vigyetek a temetőbe!

Megköszönöm jóságtokat,
Huszonegy évi ápolástokat.
Jó barátim, arra kérlek,
Kísérjetek a temetőbe.

Hogyha onnan visszatértek,
Az én nótámat zengjétek.
Fújjátok el azt a nótát:
Édesanyám ne sirassál!

Álmaidban hogyha meglátsz,
Újra visszajövök hozzád.
Megcsókolom könnyes orcád,
Kihűlt szívem megnyugszik hát.



Megjegyzés

  A történetről nincsenek adataink.

(Albert Ernő 2004: 336.)