Hegyen-földön járogatok vala


Gyűjtő: Kallós Zoltán
Gyűjtés ideje: 1960
Gyűjtés helye: Somoska
Közlő: Kallós Zoltán
Közlés ideje: 1971
Megjelenés helye: Kallós Zoltán 1971: 372-374/117. sz.

Dallam



Szöveg

Hegyen-földön járogatok vala,
Virágecskát szedegetek vala,
Csincsecskékbe csincselgetem vala,
Bokrétába kötögetem vala.

Lyányok, lyányok, jó lyánybarátjaim,
Hájtok hezzám este guzsalyosba,
Néktek adom hugom koszorúját:
Kössétek meg az én koszorúmat

Ágból-bogból, fehér liliomból,
Tisztán tiszta kósai rózsából.
S e virágja hulljon ez ölembe,
S ez illatja szálljon e szívemre.

Szálljon, szálljon, csak megvigasztaljon,
S e jó Isten ingem el ne hagyjon.
S én elmentem este guzsalyosba,
Esszegyüttem Jancsi szeretőmmel.

S e jobb kezit tevé bal vállamra,
S e bal kezit tevé jobb vállamra,
Elábájgá búját-bánatait,
Elábájgám búmat-bánatimat.

Hazamentem este guzsalyosból,
Lefeküvém pompás én ágyamba,
Vevé apám vékony nádpálcáját,
Jól felveré karcsú dorokamra.

Kisétálék én az istállóba,
Kivevém én vékony pejlovamat,
Felnyergeltem domború nyeregbe,
S elindultam hosszú útra vele.

Elindultam hosszú útra vele,
Elszürkültem egy vadász-erdőbe,
Ágyat veték magamnak, lovamnak,
Én magamnak cserefalapiból,

Én magamnak cserefalapiból
S e lovamnak ágja-bogjaiból.
Elaludtam legelső álmomba,
Megébredtem szép piros hajnalba.

Feltekinték fejem felett ágra:
Ni hol van egy kis görice madár!
Körme között hoza cidulecskát,
Kibe irá szeretőm szándékját.

S e körmivel rivá körmöcsölte,
S e szájával rivá mosolygatá,
Nem lenne kár kednek, édesapám,
Nem lenne kár járomba biéfogni.

Csillyánkórót kednek enni adni,
Bikkfacsutkót kednek vondogalni,
Mintsább ingem ezektől tiltani,
Engedné meg szeretőt tartani.



Megjegyzés

A legtöbb és legteljesebb változatában a csángó folklórból ismert balladás éneknek a gyűjtő az udvarhelyi Varságon is lejegyezte egy töredékes változatát. Ott — a helyi felvilágosítás szerint — régebben kontyoláskor énekelték. Az itt közölt változatok közül a somoskai az onnan eddig ismert változat mellett sem jelentéktelen, a Lujzikalagorban lejegyzett II—IV. változat pedig éppen figyelemre méltó. A legrégebben feljegyzett Csűry-féle változat — a Faragó—Jagamas közölte 3 darabbal együtt — a többivel való összehasonlításban csak töredék. A mezőségi Ördöngösfüzesről itt közölt háromszakaszos töredék folklór-földrajzi szempontból jócskán kiterjeszti a balladás ének hazai elterjedési területét.

Csűry: ErdMúz. XXXV, 174. — Ortutay, SzNb. 296. — Faragó—Jagamas 152—4. — Csanádi—Vargyas 511. — Ortutay—Kriza 757.

(Szabó T. Attila jegyzete; Kallós Zoltán 1971: 634.)