Aranyosszéki értékfeltáró kutatás
Aranyosszék az erdélyi Székelyföld legnyugatibb székje. 13. századi telepítése óta a többi, tömbben elhelyezkedő széktől távol található. Az elmúlt évszázadok történelmi, társadalmi és gazdasági mozgalmai másként, a többi széktől eltérően vették igénybe és alakították át. A köztudatban is kevésbé van jelen, ugyanakkor a régió lakosságának identitása is másként szerveződött.
A régió felfedezése és leírása Orbán Balázsnak köszönhető, aki A Székelyföld leírásának V. kötetében Udvarhelyszék, Csíkszék, Háromszék és Marosszék után a kellő figyelemmel 1871-ben fordult Aranyosszék felé is. A monografikus, „történelmi, régészeti, természetrajzi és népismei” munka szerzője bejárta a két járás 21 települését és a szomszédos vármegyei településeket, megalapozta az egyes falvak kutatását. Kevéssel ezután, 1893-ban Jankó János készített újabb monografikus, ezúttal kizárólagosan néprajzi monográfiát „Torda, Aranyosszék és Torockó” vidékéről. Ezután száz olyan év következett, amely során ritkán esett szó a régióról (Téglás István, Téglás Gábor, Borbély Sándor), a kutatás elfordulni látszott a vidéktől. Ritka vállalkozás dr. Kós Károly két (1956) és Nagy Jenő egy tanulmánya (1957), a Műveldődés című közművelődési lap tematikus száma 1971-ben.
1989 után több vállalkozás tett kísérletet a régió köztudatba való visszahozására. Közülük most Demény Piroska népzenegyűjteményét (1998), egy aranyosszéki néprajzi jelenkutatás jelentését (2000), két Aranyos-vidéki konferencia nyomán meglent tanulmánykötetet (2006), Aranyosszék folklór-monográfiáját említjük meg (2004).
Ilyen előzmények után zajlott le a régió 9 településére (Aranyosszentmihály, Mészkő, Sinfalva, Várfalva, Aranyosrákos, Kövend, Bágyon, Kercsed és Csegez) kiterjedő értékfeltáró kutatás. A kutatás Aranyosszék kulturális és gazdasági hagyományainak feltárását célozta meg. A kutatás a vidék sajátosságainak értéktárként emlegetett értékjegyzékét számította elkészíteni és letétbe helyezni. Ennek az értékjegyzéknek egyik rétege az eddig megjelent publikációk alapján azonosítható. Másik rétege a 2014 nyarán lezajlott terepmunka során került feltárásra. Másodszor, a településekre való kiszállás, a településeken lezajlott csoportos és individuális beszélgetések már önmagukban a hagyományok iránti felelősséget kívánták tudatosítani. Az elhangzott kérdések az interjúalanyokat (s általuk remélhetően a teljes közösséget) arra ösztönözték, hogy felidézzék emlékezetükből szüleik és nagyszüleik, azonosítsák a maguk, családjuk, szomszédságuk életviteléből azokat a kulturális elemeket, amelyek ismerete az aranyosszéki identitás újraszervezésében szerepet játszhatnak, amelyek visszaépíthetők az egyéni és a családi életvitelbe, gazdasági vállalkozás vagy reprezentációs tevékenység alapja lehetnek. A helyi közösség ezeket a hagyományokat saját leszármazottjai, valamint az érdeklődők (látogatók, turisták) irányába kell hogy kommunikálja. A kutatócsoport tagjai és a kutatást lebonyolító unitárius egyházi személyek máris kísérletet tettek a kutatás következtetéseinek Aranyosszék lakossága előtti megfogalmazására. A kutatás eredményeinek feldolgozása után ez a népszerűsítő tevékenység eredményesebben végezhető. És végül, az értékjegyzék elkészítése kiiindulópontot képez az egyes kulturális elemek részletes, monografikus leírásához.
Az értékfeltárás tartalmi bemutatása. A kutatás egységes kérdőív szerint zajlott. A kérdőív tartalmi egységei a következők. A gasztronómiai hagyományok (a hétköznapok, az ünnepnapok, az évszakok, a munkaalkalmak, a különböző korosztályok étrendje, az ételtípusok). A hagyományos foglalkozások (növénytermesztés, állattenyésztés, kisipar; emlékezetes vállalkozások, életpályák). Lakáskultúra (épülettípusok, lakberendezés). Viselet (a különböző életkorú személyek viseletdarabjai, hétköznapi és ünnepi viseletdarabok). Szokások (a munkavégzés, az étkezés, a kapcsolattartás, az utazás, a vasárnap és az ünnepnapok, az átmeneti rítusok szokásai). Hagyományos szövegek (népdalok, köszöntőversek, az átmeneti szokások szövegei, feliratok, fényképek és fényképdedikációk, kéziratos füzetek, nyomtatott jelentések, helyi anekdoták, balladák, lokális emlékezet, a szórakozás formái).
A 2014-ben lezajlott kutatás a fenti tematikából a gasztronómiai hagyományok, a hagyományos foglalkozások, a lakáskultúra és a szokások feltárására vállalkozott.
Az értékfeltárás megszervezése. A kutatásban részt vett lelkészek (Dimény József, Bálint Róbert) gondoskodott a kiszállások megszervezéséről. A kiszállásokon településenként 6-10 reprezentatív személy állt a kutatók rendelkezésére. Minden kiszállás alkalmával 1-2 órás fókuszcsoprtos beszélgetés készült a felkért személyekkel, a kutatócsoport tagjainak részvételével. A fókuszcsoportos beszélgetések a kérdőív 4 tematikai tömbjét érintették. Ezt követően került sor az azonosított, az illető településen fontosnak minősülő kutatási témák azonosítására, s az ezekkel kapcsolatos interjúk készítésére és fotózásra.
A kutatócsoport összetétele. A kutatásban részt vett Keszeg Vilmos egyetemi tanár, a kolozsvári Babes-Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Intézetének tanára, Fodor Attila néprajzkutató, a kolozsvári Néprajzi Múzeum munkatársa, Fodorné Szilágyi Brigitta néprajzkutató, a tordai Jósika Miklós Elméleti Líceum tanára, a kolozsvári néprajzi intézet három hallgatója (Szőke Renáta, Dávid Alpár, Bakos Áron), a tordai elméleti líceum öt tanulója (Zsoldos Botond, Egei Helga, Takács Enikő, Péter Erzsébet, Nagy Kinga), három aranyosszéki diák (Ferenczi Szilárd, Tamási Anikó, Bajka Orsolya).
A kutatás kvantitatív eredményei. A kiszállások során a 9 településen elkészült 918 percnyi videófelvétel a fókuszcsoportos beszélgetések során.
A kiszállások során elkészült 40, általában 1, több alkalommal 2-3 személlyel készített résztémára összpontosított interjú, 2155 percben.
A hangfelvételek összidőtartama közel 50 óra. Elkészült a hangfelvételek lejegyzése, közel 1000 lap terjedelemben.
A kiszállás idején elkészült 500 fénykép és a fényképek leírása.
A kiszállás során elkészült 2 kéziratos füzet szkennelése és leírása, 31+80 lap terjedelemben.
A kutatás folytatása. A terepmunka lezárulta után elkezdődött az aranyosszéki értéktár elkészítése. Az értékjegyzék két, egy tágabb és egy konkretizáló kulcsszóval nevezi meg a hagyományt, ezt követően utal a hagyománnyal kapcsolatos forrásra, majd esetleg két megjegyzéssel konkretizálja a hagyományt. Az egyes települések értékjegyzéke alapján készült el a régió értékjegyzéke, amely a források feltüntetésével jelzi azt, hogy a kutatás során azonosított hagyomány milyen településeken ismert.
Szintén a feldolgozás során készült el az interjúk szöveganyagának (regionális) szójegyzéke, valamint az interjúkban említett településnevek mutatója.
Az aranyosszéki értékek leírása folyamatban van.
A kutatás értékesítése. A kutatás során elkészült adatbázist és értéktáblázatot több intézmény archívumában helyeztük letétbe (Erdélyi Unitárius Püspökség, Kolozs-Tordai Unitárius Egyházkör Esperesi Hivatala, Kriza János Néprajzi Társaság).
Sor került a kutatás eredményeinek a régióban való népszerűsítésére. E népszerűsítő előadássorozat célja hagyományos foglalkozások és szokások felújítására, a gasztronómiai örökség felhasználására, a természeti környezet biztosította lehetőség, adottságok (növények, anyagok) megismerésére, népszerűsítésére, felhasználására és megóvására való ösztönzés. Ennek a népszerűsítő sorozatnak a hatására a régió társadalmának énképe, kulturális és természeti örökségével szembeni (jelenleg passzivitással és nosztalgia-érzéssel jellemezhető) magatartása jelentősen megváltozhat.
A hagyomány revitalizálásának pozitív következménye lehet a szülőföldön való maradás vállalása, az elszármazottak és a helyi lakosság pozitív kollektív énképének kialakulása, a régió iránti érdeklődés fokozása, a turizmus mint kulturális és gazdasági folyamat tartalommal való feltöltése, a helyi társadalom életminőségének legalább enyhe változása.
Vitathatatlan az, hogy 1989 után Aranyosszék közművelődési élete is jelentősen megélénkült. A különböző kitalált hagyományok az új rendezvényi keretekben összmagyar és nemzetközi kulturális mintákat és sztereotípiákat honosítottak meg. A jelen kutatás elvégzői azt remélik, hogy a kutatás eredményeinek tudatosításával Aranyosszék társadalma gondosabban figyel a természeti környezetére, a faluképre, az épületekre, a lakberendésre, a gasztronómiai hagyományokra, a hagyományos termelési megoldásokra, a temetőkre, az egyes települések kulturális örökségére.
Köszönet. A kutatás lezárultával a kutatás kezdeményezői és kivitelezői köszönetet mondanak a kutatás levezetéséhez nyújtott anyagi támogatásért.