A Ferenczy-féle bárányflekken

Székelyudvarhelyen, a Székely Támadt vár közelében állott egykor a Ferenczy család által működtetett Korona-vendéglő.
Érdemes lett volna eredeti állapotában megőrizni ezt a régi fogadók építésmódját idéző Ferenczy-portát (zárt négyszögletű udvar, a fogatosok szekerei számára) – építészeti értékén túl – azért is, mert egyben kultúrtörténeti emlékhely. Nemcsak a szomszédos reáltanodából lyukas óráin ide menekülő Szabó Dezső és baráti társasága, nemcsak az élete nagyobbik részét itt töltő Tomcsa Sándor és életvidám kispolgárokból verbuválódott köre, hanem az erdélyi magyar irodalmi, színházi és zenei világ számos nagyja töltött kellemes órákat e vendégfogadóban.

Ferenczy vendéglős dinasztia rövid ismertetője

Dédnagyapánknak, néhai Ferentzy Ferencznek, a hét gyermekéből – három fiú, négy leány – mindhárom fiának vendéglője volt Székelyudvarhelyen: Istvánnak a Petőfi utca sarkán a Korona-vendéglő, Ferencznek a Rákóczi úton a mai tekepálya mellett, Károly fiának a Bethlen utca elején a Törvényszéken túl.
A 19. század végén nemcsak Udvarhelyszéken voltak híresek ezek a vendéglátói egységek, hanem az ország minden táján.
1885-ben Ferenczy Károly részt vesz az Országos Általános Budapesti Kiállításon, melyet a Városligetben tartottak meg. A kiállítás 1885. május 2-án, Rudolf trónörökös védnökségével nyílt meg, a hivatalos katalógus szerint 270 000 m²-en, 600 kiállítóval. A kiállítás rendkívül népszerű volt, a fél évig tartó nyitva tartása alatt 1 760 000 látogatója volt.
Ferenczy Károly a kiállítás 32 csoport beosztásából a 29. Házi ipar, még pedig a nép-ipar minden ága csoportjában vett részt, a hagyományos konyha ízeit mutatta be, elnyerve a kiállítás érdemjeléül a bronzérmet.
Ezt követően a család másik vendéglőse, Ferenczy István az 1896-os Millenniumi Ünnepségeken vett részt, elsősorban bárányhúsból készített ételkülönlegességekkel. A háziipart külön csarnokban mutatták be.
Olyannyira sikeresek voltak a juh-és bárányhúsból készített ételkülönlegességei, hogy a Tímárok Első Országos Szakegylete beválasztotta „dísztagjai” soraiba.
Sajnos az idők folyamán a családot ért tragédiák végett – István hirtelen halála 1912-ben, az első és második világháborúk, majd az 1948-as államosítás – nagyon sok dokumentum odaveszett. Ilyenformán csak szüleink elbeszéléseiből tudjuk, hogy Ferenczy István részt vett az 1900-as párizsi világkiállításon, ahol nagy sikerrel bemutatta a Ferenczy-féle bárányflekkent – cotelette d’agneau de Ferenczy.
Ferenczy István halála után a vendéglőt felesége Ferenczy Istvánné, Szabados Katalin vezette, 1923-ig egyedül majd 1923 és 1945 között Jenő fiával. Ferenczy Jenő 1945-ben vette át önállóan a vendéglő vezetését, a sikeres mesteri vizsga után. Ő volt a vendéglős dinasztia utolsó tagja, aki a már híressé vált Ferenczy-féle bárányflekkent tovább éltette. A Korona-vendéglő hivatalosan 1952-ig működött. Ezt követően Ferenczy Jenő lakásán, időszakosan tovább készítette a híres bárányflekkent, barátok, ismerősök megrendelésére. Ily módon került a Ferenczy-féle bárányflekken az Óceánon túlra is. Az 1960-as években Kövi Pál, a New York- i „Négy évszak” vendéglő tulajdonosa, egyik erdélyi útja alkalmával jut el Ferenczy Jenő lakására, ahol alkalma nyílott megkóstolni a bárányflekkent és az utókor számára, egyetlen írásos dokumentumban megörökíteni a Ferenczy-féle bárányflekken elkészítési módját (Kövi Pál: Erdélyi lakoma).

A „Ferenczy-féle bárányflekken” receptjét úgy közöljük, ahogyan a magyar kulináris művészet egyik kiválósága, Kövi Pál lejegyezte:
„Hozzávalók: 1 szopós bárány, só, paprika (ízlés szerint). Készítési módja: A kövér bárányt kicsontoljuk, hártyáitól megtisztítjuk. A húst kéttenyérnyi darabokra vágjuk. A flekken vendégeink jelenlétében készül: az asztalra, melyet körülülnek, jókora tiszta, szagtalan falapítót (Erdélyben általánosan így nevezik azt a tárgyat, melyet az irodalmi magyar nyelv fantáziátlanul a vágódeszka szóval jelöl – szerk. megj.) helyezzünk és kézügybe sót, borsot, paprikát, kenyeret bőven. A bárányszeleteket nagyon forróra (majdnem tüzesre) a kövérebbik felükön hirtelen megsütjük. Amikor ropogós, piros kéreg sült rájuk, megfordítjuk, hogy az is ropogós kérget kapjon. Amikor a szeletek így ropogós pirosra sültek, az asztal közepén lévő lapítóra tesszük, és gyors mozdulatokkal, nagyon éles nagy késsel azon sercegő-forrón darabokra aprítjuk. A húst vendégeink maguk sózzák, fűszerezik, és forrón eszik. Ne hagyjuk, hogy meglangyosodjék vagy kihűljön, mert zamatát teljesen elveszíti.”

Kivonat az Udvarhelyi Híradó. XVIII. évf. 73. sz. 2007. április 18-ai számából

„Földdel tették egyenlővé az egykori Ferenczy-vendéglőt

Csupán átalakítják, nem bontják Székelyudvarhelyen a Petőfi utcában az egykori Ferenczy- féle Korona-vendéglőt – közölték lapunk érdeklődésére két hete a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályán. Mára azonban teljesen eltűnt a föld felszínéről a műemlék jellegű ingatlan: a megyei műemlékvédelmi bizottságot úgy értesítették Udvarhelyről, hogy „az
épület lebontható.”
Székelyudvarhelyen a múlt század első felében a szejkei borvíz és a Ferenczy-féle bárányflekken volt a leghíresebb, amit a Korona-vendéglőben készítettek, amelynek konyhája messze földön híres volt. Az ingatlan a városközpont egyik régi épülete, nem szabadna megsemmisíteni. Évekkel ezelőtt tanácsi döntés is született arról, hogy a központ, valamint a Székely Támadt-vár környékén meg kell őrizni a város régi jellegzetességeit, műemlék jellegű épületeit.
A tető bontását látva, megkérdeztük a polgármesteri hivatal városrendészeti osztályát a szóban forgó építkezésről, de lapunkkal azt közölték, a Petőfi utcában az egykori Ferenczy- féle Korona-vendéglőt nem fogják lebontani, csupán átalakítják. Az épület átalakítására az önkormányzat urbanisztikai osztályáról már tavaly kiváltották az engedélyt, és a Csíkszeredában székelő kulturális bizottságtól is megkapták a jóváhagyást – érvelt érdeklődésünkre Farkas Domokos. Az épületet azóta teljesen lebontották, a városrendészeti osztály vezetőjét tegnap arról kérdeztük, hogy osztálya tájékoztatott-e pontatlanul, amikor azt állította, hogy csak átalakításról van szó, és erre adták ki az engedélyt, vagy az építkező nem tartotta be a kiadott engedélyben foglaltakat? Az osztályvezető, elfoglaltságára hivatkozva, mára ígérte, hogy ellenőrizni fogja, és pontos tájékoztatást ad a szóban forgó építkezésről. A megyei műemlékvédelmi és kulturális bizottságnál érdeklődve megtudtuk, hogy a Petőfi utcai épület teljes lebontására adtak engedélyt. A bizottság részéről Mihály Zita mérnöknő sajnálatosnak tartotta a régi, műemlék jellegű épület lebontását. Elmondta, hogy amikor hozzájuk érkezett ennek dokumentációja az építész véleményezésével, hogy „az épület lebontható”, nem vizsgálódtak tovább. Csak később, Zepeczaner Jenő múzeumigazgatótól tudták meg, hogy ez az épület az egykori Ferenczy-féle vendéglő volt, amely várostörténeti szempontból, műemlék besorolásban kellett volna részesüljön. – Jobban utána kellett volna járjunk az építkezési engedély kiadásának. Mindenképp örvendek, hogy vannak a városban, akik az épület lebontását szóvá teszik – mondta Mihály Zita, aki azt is elmondta, hogy nem vádolhatja a székelyudvarhelyi városrendészeti osztályt, bár ők többet kellett volna tudjanak ennek az épületnek a történetéről, nem mutogathatnak egymásra, szerinte egyformán tévedett mind a két hivatal, illetve intézmény. Zepeczaner Jenő, a székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum igazgatója lapunknak elmondta, hogy a városban a múlt század első felében a szejkei borvíz és a Ferenczy-féle bárányflekken volt a leghíresebb, amit a Korona-vendéglőben készítettek, amelynek konyhája messze földön híres volt. Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvében közli a vendéglőben készített híres bárányflekken receptjét is.
Visszatérve az építkezésre, az engedély nélküli épületbontásokra, átépítésekre akár 10000 lejig terjedő büntetést is kiszabhatnak, annak függvényében, hogy a város melyik részén bontanak, illetve építkeznek engedély hiányában.”

Kövi Pál
1980 Erdélyi lakoma. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
(n. n.)
2007 Földdel tették egyenlővé az egykori Ferenczy-vendéglőt. Udvarhelyi Híradó. XVIII. évf. 73. sz. 2007. április 18.
2016 Móricz Zsigmond is megkóstolta a híres bárányflekkent. Székely Konyha. V. évf. 6 sz. 2016. június.

Idézve az Udvarhelyi Híradót: „…Székelyudvarhelyen a múlt század első felében a szejkei borvíz és a Ferenczy-féle bárányflekken volt a leghíresebb, amit a Korona-vendéglőben készítettek, amelynek konyhája messze földön híres volt.”
Mivel mára már a földdel tették egyenlővé az egykori Ferenczy-vendéglőt és egyedüli írásos emlék Kövi Pál Erdélyi lakoma című könyvében maradt meg, szeretnénk, hogy ez a gasztronómiai különlegesség bekerüljön az Értéktárba, és így megmaradhatna a jövő nemzedékei számára is.