A kisiratosi Almási Béla Tájház és múzeumi gyűjtemény

A Kása-hagyaték

Az 1800-as évek elején újranépesített faluban néhai Kása Antal (1919–1991) felcser parasztember kezdte meg a gyűjtést, és indítványozott ásatásokat a környéken. A föltárásokból előkerült tárgyak képezik az istállórész kiállítását.

Dr. Almási Béla (1947–2009) tájházalapító

A Kása-gyűjteményt csak részben sikerült megmentenie unokaöccsének, dr. Almási Bélának, aki az anyag bemutatása, illetve tájházalapítás céljából vásárolta a telket és a parasztházat 2002-ben. A gyűjteményt haláláig gondozta és bővítette.

Szobrát a tájház udvarán 2010-ben, halálának első évfordulóján leplezték le. Az élethű bronz munka Mihai Păcurar aradi szobrászbarát alkotása. Sírját szintén 2010-ben avatták fel. Alkotója, Tajó a falusi környezetre jellemző rusztikus anyaggal jelzi a tájházalapító orvos erős kötődését szülőfalujához. A hantot borító hatvanegy tégla életéveit jelképezi, mely labirintusa kisebb-nagyobb kitüremkedésével az élet örömei mellett annak bújára-bánatára utal. A hódfarkú cserépből kirakott fejfa székalakzatba torkollik, melynek szintén jelzésértéke van: az emberre emlékeztet, aki már élete során a láthatatlan létező megtestesítője volt, a sokat és nem céltalanul álmodóé – csöndes céltudatossággal járta az útját. A Máltai Segélyszolgálat alapító elnöke volt Aradon és Kisiratoson; 1998-ban, a faluban a szervezet égisze alatt azóta is működő mozgássérült központot alapított. 2000-től minden évben nemzetközi alkotóműhelyt hívott össze, saját házát nyitva meg művészbarátai, vendégei előtt. A hátrahagyott munkák a mozgássérültek támogatását hivatottak szolgálni. 1998-ban megalapította a Kisiratosi Gazdakört. 2002-ben ő kezdeményezte a Pro-Ki-Dor létrejöttét, mely a mai napig Kisiratos egyetlen kulturális egyesülete. Ugyancsak 2002-ben létesítette a Kisiratosi Tájházat, ahol hamarosan a tárgyak szakszerű leltárba vételét szorgalmazta. Ehhez a munkához a kolozsvári Babeș–Bolyai Tudományegyetem Magyar Néprajz és Antropológia Tanszékétől kért és kapott segítséget.

A tájház leírása

Az épületben eredetileg Kiss Károly zsellér élt. 1930-ban Gál Antal vásárolta meg, 2002-ben pedig özvegyétől, Gál Annától Almási Béla tájházalapítás céljából. Architektúrája szerint háromosztatú alföldi ház: pitvar és innen nyíló 2 szoba, hozzáépített kamra, istálló. Föltehetőleg 1950 körül toldották meg a nyárikonyhával.

A lakóházban a kollektivizálást megelőző kor elevenedik meg. Mivel csak egyetlen épület maradt fönn a telken, nem áll módunkban az eredeti, hétköznapi állapot megjelenítése. Célunk a faluban fennmaradt és környékbeli használati tárgyak, a helyi háziipar illetve mezőgazdaság eszközeinek bemutatása: dohányföldolgozás, kendermegmunkálás, méhészkedés, illetve a dohányzási kultúra kellékeinek kiállítása.

A gyűjtemény kiemelkedő darabja a Hodács Ágost Csanád egyházmegyei áldozópap kiadásában megjelent Katholikusok Kincsesháza című „oktató-, épületes- és imádságoskönyv a magyar nép számára” 1905-ből. Kuriózum, hogy az író, műfordító és főesperes Kisiratos plébánosa is volt 1912 és 1951 között. Kisiratoson helyezték örök nyugalomra.

„Szeretném, ha ez a tájház hirdetné múltunkat, gyökereinket az Arad vidéki nagy szórványban.” (Dr. Almási Béla)

Az a fajta ember volt, aki valóban mindhalálig hű az őt fölnevelő tájhoz, néphez, közösséghez. Nem akármilyen álmodó képességgel, szervező tehetséggel, tenniakarással és tennitudással. Legfőként pedig... szeretettel. Szeretettel minden és mindenki iránt, aki, ami erre érzésre, meggyőződése szerint méltó. dr. Almási Béla Kisiratosért, szülőfalujáért szeretettel és küzdelemmel folytatott fejlesztő tevékenysége a település egyedi, kimagasló értéke.