A kisiratosi méhészkedés

Vidékünkön kifejezetten kedvezőek a természeti adottságok a méhészet szempontjából. Viszonylag hosszú a mézelő növények virágzási korszaka, amely alatt a méhek nektárhoz juthatnak.

A méhészet jelentette ősidőktől fogva a család egyik fontos élelemforrását, egykor már a tanyavilágban, az 1930-as években megjelentek a pár családos méheskaptárok, később pedig a falusi házak udvarán jó pár család foglalkozott vele. A családfő ily módon előteremtette egyik fő élelmiszerforrását, akkoriban mindent sajátkezűleg termeltek meg, kiaknázva a természetadta lehetőségeket.

Megemlítendő Gál Ferenc, Czank János, id. B. Tóth János, Márton Béla, Márton Imre, Barják Antal, Gál József méhészek nevei. Ez utóbbi név a kollektív gazdaság méhészeként híres. Kisiratoson jelenleg két méhész tevékenykedik, ezek közül jelentős, több mint száz méhcsaláddal foglalkozik Godó Antal, immár húsz éve. Először két családdal kezdte tevékenységét, de a méhek szorgalma felkeltette érdeklődését, jómaga is tevékeny ember lévén, így hát egyre bővült méhállománya, mára már elismertté váltak termékei, melyek nagyon egészségesek és finomak. Saját gyümölcsöskertjében van elhelyezve a méhes, virágzás idején pedig az erdővidéken keres méhei számára méhlegelőt.

Godó Antal példája követendő, hiszen derűje, optimizmusa, természetszeretete megragadó, egy elhivatott méhészember példája.

Az immár hagyományos ősi mesterségek, mint a méhészkedés feltárása, megismertetése, megszerettetése a mai kor számára.

Fontos, hogy a lassan kihalófélben levő mesterségek fennmaradjanak az utókornak. Őseink, azok foglalkozása, maradandó példaként szolgálhatnak mai világunkban. A méhészet nemcsak mesterség, igazi tudomány... s amíg méhek röpködnek körülöttünk, addig van élet a Földön...