A Szederinda hagyományőrző citeraegyüttes

A Szederinda Hagyományőrző citeraegyüttes 2006-ban alakult a Báthori István Alapítvány ifjúsági csoportjának, a Játékkuckónak keretein belül Széman Rózsa kezdeményezésére és támogatásával. Tekintve, hogy a citera a Szilágyság hagyományos hangszerének számít, viszont a ’90-es évekre a vidék nagy részén szinte teljesen feledésbe merült, kezdettől fogva célul tűzték ki a hangszer és a citerajáték megismertetését, újbóli megszerettetését. Általános iskolás gyerekekből toborozták már az első csapatot is, hogy a hagyomány átörökítése biztosított legyen. Egyre több népdalt, népszokást ismertek és ismertettek meg, széles közönségnek igyekeztek feltárni, élővé tenni népi kultúránk értékeit, gazdagságát, a helyi, szilágysági hagyományok mellett más tájegységek, vidékek népdalait, citerazenéjét is megtanulva, megismertetve. A népdalokon kívűl zsoltárokat, himnuszokat, köszöntőket is játszanak. Folyamatosan újul a csoport, minden kimenő generációt újabb követ, már a hatodik korcsoport is elkezdte a tanulást, így tehát hosszú ideig biztosítottnak látszik népi-zenei hagyományaink őrzése, éltetése. Az évek során a felnövő csapatoknak számos hazai és határokon túli fellépése, fesztiválokon, rendezvényeken való részvétele volt, mindenütt sikerrel szerepeltek. Tavaly ősszel az együttes a Dévaványán rendezett XIX. Aranypáva térségi szintű minősítőn a legmagasabb, KIVÁLÓ, a Kádár Ferenc népzene és néptáncversenyen pedig arany fokozatot ért el.  

Hagyományőrző, -átörökítő működése, célkitűzése által hiánypótló, komoly értéket jelent a város magyarságának létében, ugyanakkor folyamatosan vállalja a város és a vidék népi kulturális nagykövetének szerepét is.

Almási István

1979 Szilágysági magyar népzene. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.

Fontos, hogy kultúránk értékeit mielőbb megismerje, lehetőleg abba nőjön bele a A citeraegyüttes, nemcsak  városunk, de az egész Berettyómente népi kulturális örökségének őrzőjeként, továbbítójaként, népdalkincsünk és a Szilágyság legjellemzőbb népi hangszerének népszerűsítőjeként az térség valódi kulturális nagykövetének számít. Több mint egy évtizedes tevékenysége, eredményei és a csoport célkitűzései alapján méltán kerülhet fel a tájegység értékeinek listájára.