A székelyudvarhelyi Haáz Rezső Múzeum

A Haáz Rezső Múzeum az egykori Udvarhelyszék néprajzi, helytörténeti, képzőművészeti és természetrajzi múzeuma. A jelenlegi közigazgatási beosztás szerint gyűjtőterülete Hargita megye nyugati részeire korlátozódik. A gyűjtemény történetét a 18. század második felétől követhető nyomon, így egyike Erdély legrégibb hasonló jellegű múzeumi gyűjteményeinek. A református kollégium hagyatékában fennmaradt – Zilahi Sebes János rektor által 1797-ben megkezdett és Szigethy Gyula Mihály által folytatott – Protokollúmban összeírt szemléltető eszközök, tárgyak (régiség- és ásványtár, numizmatikai-, és természetrajzi gyűjtemény, könyvtár, stb.) közül néhánynak a birtoklása által beszélhetünk az 1797-es első Protokollúmban rögzített kis régiségtár és a mostani múzeumi gyűjtemény közötti folytonosságról.

Egy közgyűjtemény létesítésének szükségessége a vármegye elöljárói részéről a 19. század második felében fogalmazódott meg. Többszöri próbálkozás ellenére 1894-ben még mindig csak „alakuló” múzeumról írtak, majd a hosszas előkészület után, 1902. szeptember 10-én tartották meg az Udvarhely vármegyei múzeum-egyesület alakuló közgyűlését. A kecsegtetően indult múzeumi tevékenységben azonban hamarosan megtorpanás következett. A tagok közül sokan nem helyeselték az elhatározást, hogy a 1499 darabból álló gyűjteményt az egyesület 1908-ban átadja a Székely Nemzet Múzeumnak. A múzeumalapítási kísérlet kudarcba fulladt a közöny, az értékek megbecsülése, a helyi közigazgatás értetlensége nyomán.

Az udvarhelyi múzeum történetében jelentős szerephez jutatott a felvidéki Szepességből 1906-ban a városba érkező Haáz Ferenc Rezső. A tehetséges fiatalember, a budapesti Képzőművészeti Főiskolán befejezve tanulmányait, megpályázta a székelyudvarhelyi református kollégiumban rajztanári állást. Pedagógusi pályájával szorosan összefonódott a néprajzi múzeum fejlesztése is. A gyűjtőmunka a diákok segítségével folyt, helyismeretük és buzgalmuk sok tárgy begyűjtését biztosította. 

Az alakuló múzeum számára kedvező körülmény volt a kollégium új épületének az átadása, a régi iskolaépületben terem és bútorzat is került kiállítás számára, így 1913 után már látogatókat is fogadhatott. Az ütemesen fejlődő kollégiumi gyűjtemény az első világháború alatt – mivel Haáz Rezsőt, mint tartalékos tüzértisztet is mozgósították – a gazdátlanul maradt, különösen a szőttes-varrottas kollekciója fogyatkozott meg. A békés időszak bekövetkeztével a gyarapítás folytatódott. 1928-ban újabb helyiségekkel bővítettek a kiállítást, ahol a falusi templom és temető népművészeti értékű tárgyai mellett fegyvergyűjtemény és a református iskola múltjából megmaradt különböző tárgyak kerültek elhelyezésre. A néprajzi gyűjtemény kiegészítve a kollégium érem-, és régiséggyűjteményével, régi képeivel, 1949-ben állami tulajdonba került. A Rajoni Múzeumi státuszt nyert intézmény első igazgatója az immár nyugdíjba vonult Haáz Rezső lett 1952-ig.

Saját székházat 1953-ban kapott a múzeum, a Kossuth Lajos utca 29. szám alatt található ingatlan földszintjére költözött. Innen 1959-ben a frissen elkészült Művelődési Ház alagsorába költöztették, de a lehetetlen körülmények miatt, 1968-ban a gyűjteményt visszaköltöztették a korábbi székháza, ezúttal megkapva a rendelkezésre álló teljes épületet. Egy évtized múlva, 1978-ban az állandó Képtár épületével bővült. Ugyancsak a 1970-es években, hosszú előkészítő munkák után, létrejöttek a múzeumhoz tartozó emlékszobák. 1972 júliusában nyílt meg a Tompa László emlékszoba, 1972 szeptemberében Tamási Áron farkaslaki emlékháza, 1973. júniusában Tomcsa Sándor író, humorista emlékszobája, amelyet később – az örökösöknek az ingatlanoz kötődő igénye miatt– a múzeum kénytelen volt felszámolni. Bányai János geológus, borvízkutató hagyatékát összesítve, 1974-ben újabb emlékszoba nyílt meg a múzeum központi székházában. Jelentős gyarapodásra a múlt század utolsó évtizedéig kellett várni. 1990-ben újra egyesült a város muzeális jellegű, 76.000 kötetes Tudományos Könyvtárával, amelyből egykor a múzeum maga is kinőtt. Az intézmény új fejlődési lehetőséget kapott 1994-ben, amikor ugyanis kivált a Hargita megyei múzeumhálózatból, visszakerült a város fenntartásába, jogi személyiségű önálló intézmény lett. Ugyanabban az évben, méltó emléket állítva az alapítójának, felvette Haáz Rezső nevét.

A történelmi ismertetőből kitűnik, hogy nem tematikus gyűjteményről, hanem vegyes jellegű műtárgyállománnyal rendelkező múzeumról beszélhetünk. A néprajzi-, régészeti-, történelmi-, természettudományi- és képzőművészeti gyűjteményeket kiegészíti még a régikönyv-állomány, amely utóbbi – bár jogilag nem független, de – fizikailag külön könyvtárként működik. Struktúráját elemezve, az udvarhelyi múzeum jellemző sajátosságaként említhető, hogy több külső egység fölött gyakorolja az ügykezelői státuszt. Egyfajta szakmai katalizátorként működik, ahova kulturális szolgáltatást nyújtó további kisebb gyűjtemények csatlakozna be. 

Gazdag intézményi múltja ellenére, a múzeum számos buktatóval is meg kellett küzdjön. Mindenek előtt, a súlyos ingatlanproblémák szabtak gátat a fejlődésének. A múzeum székhelyeként szolgáló, egykoron államosított ingatlan természetben történő visszaszolgáltatása a székhely elvesztését jelentette. Egy ideje azonban a jövőkép derűsebbé vált. Reális közelségbe került annak lehetősége, hogy az udvarhelyi múzeum is léptéket váltson. 2012-ben az önkormányzat megvásárolta a Haberstumpf-villát, s tette mindezt azzal a céllal, hogy a Haáz Rezső Múzeum méltó székhelyet tudhasson magának. A tervezés, a források előteremtése és a restaurálási folyamat előkészítése további éveket igényelt, mígnem 2016. május 27-én megnyithatta kapuit Székelyudvarhely új múzeuma.

Haáz Ferenc Rezső

1994 Udvarhelyi tanulmányok. Haáz Rezső Kulturális Egyesület, Székelyudvarhely.

Miklósi-Sikes Csaba

2002 Múzeumok, gyűjtemények a Székelyföldön. Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely–Sümeg.

Miklós Zoltán (szerk.)

2009 A Haáz Rezső Múzeum gyűjteményei. (Múzeumi Füzetek, 26.) Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely.

Róth András Lajos

1996 Székelyudvarhely. Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára. Székelyudvarhely.

Veres Péter

2001 A székelyudvarhelyi képtár – A Haáz Rezső Múzeum Képtára. (Múzeumi Füzetek, 20.) Haáz Rezső Alapítvány, Székelyudvarhely.

Zepeczaner Jenő

1978 Muzeul Odorheiu Secuiesc. A Székelyudvarhelyi Múzeum. Székelyudvarhely.

1994 Székelyudvarhely. Haáz Rezső Múzeum. Székelyudvarhely.

Zepeczaner Jenő (szerk.)

2005 Haáz Rezső Múzeum. Székelyudvarhely.

Haáz Rezső kitartó munkája révén fokozatosan gyarapított gyűjtemény kezdetben a Református Kollégiumban, az államosítást követően pedig a Művelődési Ház alagsorában, az utóbbi fél évszázadban pedig a Kossuth Lajos utcai polgári házban lelt otthonra. Kis túlzással elmondható, hogy a múzeum egy évszádos története során végre első alkalommal foglal el számára méltó ingatlant (Haberstumpf-villát), részesedik a jelenkor kihívásainak megfelelő infrastruktúrában.

Udvarhelyszék tárgyi- és szellemi hagyatékát gyűjtő, feldolgozó és közszemlére bocsátó intézményként jellemezhető Haáz Rezső Múzeum meghatározó kulturális intézményként tatható számon Székelyföldön. Lokális, illetve regionális szintű jelentősége tagadhatatlan, hiszen a lakosok azonosságtudatát kedvező módon befolyásolja. Kitűzött céljai között szerepel a múzeum társadalmi szerepének erősítése, a közösség irányába történő megjelenés és szolgáltatások maximalizálása, illetve kulturális-nevelő hatásának szükségessége. Fő szempont a térség kulturális intézményei körében a múzeum pozíciójának erősítése, éppen ezért a regionális és lokális látogatóközönség a kiemelt célcsoport.