A székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium

A 16. század végén alapított Gimnázium Székelyudvarhely művelődéstörténetének meghatározó része. Az intézmény magán viseli az elmúlt évszázadok, a megpróbáltatások és virágzó időszakok nyomait. Az iskola évszázadokon keresztül biztosította és formálta a székelyudvarhelyi és udvarhelyszéki értelmiségi elitet, számtalan tudóst, művészt, orvost, jogászt és mérnököt adott nemcsak a szűkebb régiónak, hanem Erdélynek, sőt Európának is.

Az intézmény története elválaszthatatlanul kapcsolódik a korabeli erdélyi eseményekhez. Az alapítás körülményei csak szélesebb kontextusban érthetőek meg igazán, amely az iskola kultúrtörténeti jelentőségét is meghatározza.

A reformáció lutheri eszméi már nagyon korán, 1522–1526 között megjelentek Erdélyben. A 16. század végére Székelyudvarhelyen is a reformáció hívei kerültek többségbe. A Szent Miklós-plébániatemplom a kálvinisták kezébe került, a katolikus papot elűzték a városból. Báthory István és Báthory Zsigmond uralma alatt a jezsuiták kisgimnáziumot hoztak létre Kolozsváron, Gyulafehérváron és Székelyudvarhelyen. Vásárhelyi Gergely jezsuita atya, 1593-ban négy osztályos kisgimnáziumot hozott létre a városban, ahol rövid idő alatt 100 diák részesült magas színvonalú oktatásban. A Jézus Társaság tanrendje a korabeli európai oktatás élvonalának számított.

A jezsuiták kiűzése után a gimnáziumi szintű oktatás megszűnt Székelyudvarhelyen. A jezsuiták csupán az 1640-es években tértek vissza, de csak, mint világi papok.

Az időszak kiemelkedő személyisége Sámbár Mátyás, akit a jezsuita gimnázium második megalapítójaként tartunk számon. Sámbár lerakta az első iskolai épület alapjait, átalakíttatta a régi plébánia épületét és elkezdte kibővíteni a Szent Miklós templomot. Szervező és építtető munkája mellett térítő és hitvitázó tevékenységet is folytatott. Munkájának eredményeként megújult az udvarhelyszéki katolikus hitélet.

1736-ban, a poétikai és retorikai osztályok bevezetésével sikerült az iskolát nagygimnáziummá fejleszteni. 1773-tól, a jezsuita rend feloszlatását követően, az iskola a plébánia irányítása alá került. A század utolsó felét kadicsfalvi Török Ferenc neve fémjelzi, aki három évtizeden keresztül vezette a gondjaira bízott intézményt.

A 19. század a gimnázium számára is jelentős változásokat hozott.Az 1860-as években, az osztrák tanügyi reform egységesítette a középiskolai oktatást, 8 osztályos gimnáziumi rendszert vezetett be, és állami beleszólást biztosított az egyházi iskolák esetében is. Fontos változás volt a tanulmányokat lezáró érettségi vizsga bevezetése is.

1866-tól az erdélyi Katolikus Státus vette át az iskola anyagi ügyeinek irányítását, az 1867-es kiegyezés után pedig a Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium határozta meg a tantárgyi óraszámot, valamint a kötelező tantárgyakat.

A dualizmus időszaka fejlődést és virágkort jelentett a Főgimnázium számára, mind anyagi, mind szellemi téren. A 19. század vége és a 20. század eleje bővelkedett kimagasló tanárszemélyiségekben, akik pedagógusi hivatásuk mellett szépírói és tudományos, kutatói tevékenységet is végeztek. A korszak utolsó éveiben teljesedik ki az iskola virágkora, amikor a régi convictust lebontva, 1909 és 1910 között, Pápai Sándor tervei alapján megépítik a gyönyörű szecessziós főépületet.

Az I. világháborút követő impériumváltás jelentős válsághelyzetet teremtett az erdélyi magyar oktatás számára. Az állami iskolák esetében a magyar nyelv fokozatosan kezdett kiszorulni, ezért a felekezeti tanintézmények felértékelődtek.

A bécsi döntés után (1940) a Főgimnázium szabadabb légkörben folytathatta munkáját. Sajnos a háború, majd a berendezkedő kommunista hatalom hamar véget vetett a virágzó időszaknak. Az 1943/44-es tanévnek idő előtt vége szakadt, mivel az iskolát hadikórházzá alakították át.

1948 elején az iskolától megvonták a Baróti Szabó Dávid nevet, Magyar Tannyelvű, Elméleti Líceumnak nevezve át az intézményt. Az 1948-as tanügyi reform megszűntette az egyházi iskolákat, és bevezette az egységesített, szocialista szellemű állami oktatást, amelyhez a „kor szelleméhez” illő új tanterv és új tankönyvek készültek.1958-ban újabb névcserére került sor. A Főgimnázium, a központi hatalom nyomására, kénytelen volt felvenni Dr. Petru Groza nevét.

Az 1989-es események utáni változás az iskola számára visszatérést jelentett a kommunista diktatúra alatt megtámadott és háttérbe szorított hagyományokhoz.1990 tavaszán iskolai szavazás útján úgy döntöttek, hogy az intézmény egykori neves diákja, Tamási Áron nevét veszi fel. A névadó ünnepségre 1990. október 27-én került sor.

A Gimnázium hosszú története során, több helyszínen, több épületben zajlott az oktatás. Az alapítás minden bizonnyal a Székelytámadt várban történt, ahol a katolikus várkapitány biztosított védelmet a jezsuiták számára. Majd miután a Szent Miklós plébánia újra visszakerült a katolikusok kezében, az oktatás a plébánia épületében zajlott. A 17. század közepére készült el az első különálló iskolaépület, amelyet 1909-ben bontottak le. 1892-ben újabb, nagyobb épületet emeltek, amely ma a Gimnázium bentlakásaként szolgál. 1909–1910 között emelték az építészettörténeti szempontból is kiemelkedő szecessziós főépületet, amely jelenleg műemlék státusszal bír.

Albert Dávid

1993 400 éves a székelyudvarhelyi Tamási Áron Gimnázium. Tamási Áron Gimnázium, Székelyudvarhely.

2005 Székelyudvarhely református és katolikus diáksága 1670–1871. (Fontes Rerum Scholasticarum, VIII.) Szeged.

N. Abaffy Csilla (szerk.)

1993 Székelyudvarhelyi Kódex. (Régi Magyar Kódexek, 15.) Magyar Nyelvtudományi Társaság, Budapest.

Vofkori György

2009 Székelyudvarhely. Várostörténet képekben. I-II. Typografika Kft., Békéscsaba.

A Tamási Áron Gimnázium tárgyi és szellemi hagyatéka közkincs. A több száz év során olyan jelentős szellemi teljesítmények megalapozója volt, amelyek nemcsak a székelyföldi, hanem az egész magyar kultúra részévé váltak. Az iskola által nevelt értelmiségi réteg szellemi produktumai kiterjednek az irodalom, zene, orvostudomány, matematika, fizika, kémia, biológia, történettudomány, földrajz, geológia, nyelvészet, jogtudomány, építészet, csillagászat, színművészet, teológia, informatika, automatizálás stb. tárgykörére. Tudós tanárok egész sora kutatott és alkotott e tárgykörökben, kinevelve azt az értelmiségi elitet, akik közül sokan külföldön is nevet szereztek maguknak a tudományok és művészetek terén. Az intézmény jelenleg is hű ehhez a hivatáshoz, folytatva az értelmiségi elit nevelését, akik közül sokan jelenleg is különböző európai kutatóintézetekben dolgoznak.

A szellemi örökség mellett nem elhanyagolható a tárgyi hagyaték sem. A már említett szecessziós főépület képezi az iskola legértékesebb anyagi örökségét, de Székelyudvarhely épített kincsei között tartjuk számon a 19. században emelt másik két épületet is, az egykori leányiskolát (ma a Tamási Áron Gimnázium I–VIII. osztályos tagozatának ad helyet), valamint a mai bentlakást.

Az építészeti értékek mellett ki kell emelnünk az iskola egykori könyvtárának fennmaradt részeit is, amelynek korai darabjai még a régi jezsuita könyvtár alapját képezték. A régi tanári könyvtár meglévő két legrégebbi darabja az 1526–1528 között készült Nyújtódi (Székelyudvarhelyi) Kódex, valamint a Pesthi Mizsér Gábor által szerkesztett Nomenclatura Sex Linguarum. Hatnyelvű (latin, olasz, francia, cseh, magyar és német) szótár, 1568-ból. Ez utóbbi jelenleg nem az iskola birtokában van, hanem a Haáz Rezső Múzeum Tudományos Könyvtára őrzi, azonban a Gimnázium elvitathatatlan szellemi-tárgyi örökségét képezi, hasonlóan az 1689-ben elkezdett Album Gymnasiihoz, amely jelenleg az állami levéltár gyűjteményében található, de rendkívül értékes történeti forrás egész Székelyföld társadalomtörténetére, valamint Székelyudvarhely oktatástörténetére nézve.

A kifejtett indoklás alapján javaslom a Tamási Áron Gimnázium tárgyi és szellemi hagyatékának felvételét a települési értéktárba.