Berei Soó Rezső életműve

Soó Rezső (Székelyudvarhely, 1903. augusztus 1.–Budapest, 1980. február 10.) kétszeres Kossuth-díjas botanikus, egyetemi tanár, a kolozsvári Botanikus Kert igazgatója, műgyűjtő, mecénás
1940–1944 között a kolozsvári egyetemen a növényrendszertani tanszéket, a botanikus kertet és az Erdélyi Nemzeti Múzeum Növénytárát vezette. A debreceni tudományegyetem növénytani tanszékének vezetőjeként megalapította és vezette a debreceni cönológiai (és ökológiai) iskolát, amely a magyarországi növényföldrajz és fejlődéstörténet vonatkozásában úttörő volt.

Életútja
A kolozsvári Piarista Gimnáziumban tanult, majd Eötvös-kollégistaként a budapesti Tudományegyetem hallgatója lett. 1925-ben kitűnő eredménnyel tette le tanári szakvizsgáját és doktorátust szerzett. Értekezése a szezonpolimorfizmus problémájának teljesen új megoldását adta azzal, hogy rámutatott a növénytársulások szelekciós szerepére a fajkeletkezésben. 1925-től 1927-ig a berlini Collegium Hungaricum tagjaként Berlin–Dahlemben dolgozott a világ akkori első számú növényrendszertani műhelyében. Itt az orchideakutatás legnagyobb szaktekintélyeitől tanult, majd Kellerrel közösen megírták Európa orchideáinak rendszertani monográfiáját (Berlin, 1930–1940), amely azóta is alapműnek számít. 1927-ben jelent meg Kolozsvár geobotanikai monográfiája, amely a Kárpát-medence területéről a legelső ilyen nagyszabású munka.
1927 és 1929 között a Tihanyi Biológiai Kutatóintézet adjunktusa. Itt indította meg Magyarország növénytársulásainak rendszeres kutatását, és hazánkban elsőként mikroklíma-méréseket végzett. 1929 végén nyilvános rendkívüli tanárként elnyerte a debreceni egyetem növénytani tanszékét. Megszervezte az egyetemi növénytani intézetet és a botanikus kertet. Intézetével megalapította a világszerte híressé vált debreceni cönológiai iskolát, ahonnét a tehetséges geobotanikusok több generációja került ki keze alól. Megindította az első magyar ökológiai folyóiratot, az Acta Geobotanica Hungarica-t. 1940 őszétől a kolozsvári egyetem növényrendszertani tanszékének vezetője, valamint a botanikus kert és az Erdélyi Múzeum növénytárának igazgatója, jeles munkatársai és tanítványai voltak itt, köztük Csűrös István, Nyárády Erazmus Gyula és Nyárády Antal. 1945-ben visszatért Debrecenbe, és újra átvette régi intézetét. 1947-től a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1951-től rendes tagja. 1951-ben és 1954-ben Kossuth-díjjal tüntették ki.
Alkotó tevékenységének három kiemelkedő munkája, a Növényföldrajz (1945), a Jávorka Sándorral közösen írt A magyar növényvilág kézikönyve (1951) és a Fejlődéstörténeti növényrendszertan (1953). 1955-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetem növényrendszertani és növényföldrajzi tanszékének vezetőjévé, valamint az egyetemi botanikus kertnek az igazgatójává nevezték ki. Innen szervezte és irányította Zólyomi Bálinttal együttműködve a magyar növénytakaró növénycönológiai kutatását és térképezését. 1969-ben nyugalomba vonult, s idejét élete fő művének, a Magyar flóra- és vegetáció rendszertani, növényföldrajzi kézikönyve (1964–1980) című hatkötetes hatalmas munkának szentelte.
Széles körű általános műveltsége és a művészetekhez való értő vonzódása révén nem csak a természettudományok területén hatott, hanem társadalmi tevékenysége, közéleti aktivitása a bölcsésztudományok területén is nyomot hagyott. A debreceni Ady Társaság elnöke, a falukutató mozgalom lelkes támogatója, a kisgrafikának nemcsak nemzetközi hírű gyűjtője, hanem avatott műkritikusa is volt.
Több mint 660 publikációt, köztük 30 könyvet írt a botanika számos területén, szerepelnek köztük tan- és kézikönyvek, nómenklatúra, botanikatörténet, bibliográfia.

Rendszere
Soó Rezső az első olyan magyar botanikus, aki saját fejlődéstörténeti rendszert alkotott. Rendszerét több európai egyetemen is oktatták. Az 1947-ben született rendszer 1953-ban jelent meg a Fejlődéstörténeti növényrendszertan című munkájában, és többszöri átalakítás mellett a 1980-as évekig használták a hazai felsőoktatásban.

Művei
Soó Rezső – Jávorka Sándor: A magyar növényvilág kézikönyve. I–II. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1951.
Növényföldrajz. Egyetemi tankönyv. Tankönyvkiadó, Budapest, 1963.
Kárpáti Zoltán – Soó Rezső: Növényhatározó II. Magyar Flóra: Harasztok – virágos növények. Tankönyvkiadó, Budapest, 1968.
A magyar flóra és vegetáció rendszertani-növényföldrajzi kézikönyve. I–VII. Akadémiai Kiadó, Budapest, 1964–1985.

Nagyon kevés erdélyi kisváros büszkélkedhet azzal, hogy Kossuth-díjast adott a magyarságnak és a világnak. Az ilyen elődöket, minden bizonnyal meg kell becsülni, tiszteletüket ápolni és munkásságukat széles körben népszerűsíteni szükséges.
A tudós botanikus dr. Berei Soó Rezső, régi székely lófő család sarja, apja ügyvéd, nagyapja pedig a 82. gyalogezred ezredorvosa volt.
Dr. Berei Soó Rezső Székelyudvarhely szülötte és kétszer kapta meg tudományos munkássága elismeréséért a Kossuth-díjat.
Városunkban két emléktábla őrzi szerényen az emlékét a Bethlen utcában és a csereháti tömbháznegyedben, a város legszélén levő kis utcácska viseli a nevét.
Ha Csíkszeredának lenne egy ilyen híres fia, akkor minden bizonnyal, még a világ legeldugottabb pontján is tudnának róla, hisz egy ilyen nagy előd tiszteletének ápolása nem csak kötelessége egy városnak, hanem városmarketing szempontból is megkerülhetetlen tényező.
Székelyudvarhely mintha nem akarna tudomást venni arról, hogy egy olyan embert adott a tudománynak, aki munkásságával maradandót alkotott, de emberként, pedagógusként, vezetőként, mecénásként és műgyűjtőként is megállta helyét és öregbítette városunk hírnevét. 26 könyve, 662 tudományos publikációja csak hab a tortán...