Tompa László életműve és emlékszobája

Tompa Lászlóról utcát és iskolát is nevezetek el Székelyudvarhelyen, az egykori Árpád-utca viseli ma a „magányos fenyő” nevét, emlékszobája egykori házában van 2011 óta. A Tamási Áron utcai volt 1-es számú általános iskola pedig a rendszerváltás után vette fel a költő nevét – az iskola udvarán áll 2006 szeptembere óta Tompa mellszobra, amit Zawaczki Walter szobrászművész készített. 

A költő, szerkesztő Tompa László 1883. december 14-én született a Székelykeresztúr melletti Betfalván, életének nagy részét Székelyudvarhelyen élte le. Nagyszebenben érettségizett 1902-ben, a kolozsvári egyetem jogi karán doktorált 1907-ben, ezután Udvarhelyen az alispáni hivatal joggyakornoka lett. 1912-től szolgabíró, 1918-tól vármegyei főlevéltáros volt, de a román közigazgatás elbocsátotta állásából. Tompa 1919-től 1944-ig a Székely Közélet nevű hetilapot szerkesztette, közben több erdélyi lap munkatársa volt. Életében nyolc kötete jelent meg, ezek között több válogatott verseskötet. A transzilvanista költő az erdélyi magyarság sorsérzését és helyzettudatát írta meg verseiben és cikkeiben. 

1920-tól kezdve több verse és műfordítása jelent meg Marosvásárhelyen, a Zord Idő című irodalmi lapban. Ebben az évben megnyerte a Zord Idő verspályázatát az Idegen falusi fogadóban című versével. Költeményei megjelentek az Erdélyi Szemle, a Napkelet, a Pásztortűz, az Ellenzék illetve az Erdélyi Helikon című lapokban. 1929-ben megkapta az Erdélyi Helikon nagydíját, 1941-ben a Baumgarten-díjat. 1943-ban lemondott a lapszerkesztésről és nyugdíjaztatását kérte, de 1944-ben elvállalta egy évre a magyar irodalom tanítását a székelyudvarhelyi gimnáziumban. 1955-ben kitüntették a Román Népköztársaság Állami Díjával.

Bensőséges barátság fűzte a nagy erdélyi festő, az irodalmi élet egész galériájának portréját felvonultató zsögödi Nagy Imréhez, több versét a mester egy-egy festménye ihleti. Az idős költő életének utolsó éveiben Tamási Áronnal barátkozott legfőképp, az akkor már Budapesten élő író sokszor megfordult a ma is álló udvarhelyi házban. Dr. Bakk Elek és dr. Imreh Domokos orvosok, a zeneszerző Jodál Gábor, Haáz Rezső szintén a baráti köréhez tartoztak – abban az időben ezek az emberek voltak Székelyudvarhely híresebb polgárai. 

Tompa műfordítóként többek között Hans Christian Andersen, Johann Wolfgang von Goethe, Friedrich Hebbel, Hölderlin, Gottfried Keller, Nikolaus Lenau, Eduard Mörike, Rainer Maria Rilke, Friedrich Schiller, Theodor Storm és Stefan Zweig műveit tolmácsolta.

Három fia és egy lánya született feleségétől, Molnár Margittól (Molnár Károly állami főreáliskolai tanár lányát 1909-ben vette feleségül). Lányuk, Margit a híres író és nyelvész Szabédi László felesége lett – gyerekük nem született, Szabédi 1959 áprilisában tragikus körülmények között halt meg, a magyar egyetem felszámolása ellen tiltakozott, ezt rendőri zaklatások követték, Kolozsvár határában vonat elé vetette magát. Szabédiné idős korára hazaköltözött Udvarhelyre. A költő legidősebb fiának, Tompa Miklós színházigazgató-rendezőnek (az ő nevét viseli ma a marosvásárhelyi színház magyar társulata) első házasságából két gyereke született, Miklós és Jutka, majd második házasságából Mende Gabytól született Tompa Gábor, a kolozsvári színház neves rendezője. A második fiú, Tompa István újságíró volt Budapesten, aki már fiatal korában Magyarországra távozott, ott nősült, ott élt népes családjával (öt gyereke volt: István, Klára, Jutka, Árpád és Ágnes), 1988-ban halt meg. 

Tompa László legkisebb fia, Sándor az udvarhelyi szállodának volt az igazgatója, felesége, Jolán (2009-ben hunyt el) rendezte az idős költőt utolsó éveiben. Nekik két gyerekük született – Sándor (1987 óta Ausztriában él) és Klára, a dr. Palló Imre Zene- és Képzőművészeti Szakközépiskola nyugalmazott zongoratanárnője, a költő unokái közül utóbbi az egyetlen, aki a mai napig Székelyudvarhelyen él. 

Tompa László 1964. május 13-án halt meg abban a székelyudvarhelyi házban, ahol ma emléktábla és -szoba jelzi, hogy itt élt és alkotott a Lófürösztés szerzője. A Városháza nagytermében ravatalozták fel, temetését a Román Írószövetség Maros-Magyar Autonóm Tartományi Fiókja rendezte. 1964. május 16-án innen kísérték utolsó útjára hozzátartozói, ismerősei a református temetőkertbe, ahol felesége mellé temették (Tompa Margit zenetanárnő hat évvel korábban, 1958-ban hunyt el). A szertartáson több író, színművész is jelen volt, akik búcsúbeszédet is mondtak a sírnál.

Tompa László kötetei (életében és posztumusz)

Erdély hegyei között, 1921

Éjszaki szél, 1923

Ne félj. Versek; Erdélyi Szépmíves Céh, Cluj, 1929 (Erdélyi Szépmíves Céh kiadványa. IV. sorozat)

Hol vagy, ember? 1940

Válogatott versek (1944)

Régebbi és újabb versek (1955)

Legszebb versei (1962)

Versek (1963)

Tavaszi eső zenéje (Kolozsvár, 1980)

Erdélyi végzet alatt; Lazi, Szeged, 2007

Válogatott versek; vál., szerk. Fekete Vince; Hargita, Csíkszereda, 2014 (Székely könyvtár)

Hermann Gusztáv
2015 Székelyudvarhely művelődéstörténete. Pro-Print Könyvkiadó, Csíkszereda.
Kicsi Antal
1978 Tompa László. Kriterion Könyvkiadó, Bukarest.
Tompa Zsófia
2019 Tompa László költészete. Napkút Kiadó, Budapest.
Vofkori György
1998 Székelyudvarhely – Várostörténet képekben. Kolozsvár.

Tompa László költészetéből az elzártság, a csend, a magány, a visszahúzódottság olvasható ki. Utolsó éveiben a megbecsülés adott erőt neki: az a megbecsülés, amit emberi méltóságáért kapott cserébe környezetétől, Székelyudvarhely igazi polgáraitól. Az egykori lakóházának szárnyában létrehozott emlékszobában a költő személyes tárgyait, könyveit, kéziratait, tollait, az általa használt bútorokat, íróasztalát, könyvespolcát, kedvenc bőrkanapéját valamint a róla készült Nagy Imre, Ember János, Haáz Rezső, Márkos András és Benczédi Sándor keze munkáját őrző olajfestményt, fametszetet, tus- és ceruzarajzot, a pasztellképet és az agyagból formált portrét tekinthetünk meg. Nagy méretű pannókon jól olvashatóak a korabeli sajtóban megjelent versek, cikkek, a Tompáról megjelent méltatások és a költő barátaihoz címzett leveleinek fénymásolatai is. 

Nemcsak szellemi, hanem tárgyi öröksége is jelen van tehát a Haáz Rezső Múzeum adminisztrálásában levő emlékszobában.