Aranymadár. Tanulmányok Tánczos Vilmos tiszteletére

Szerény tanulmányommal az erdélyi magyar és az európai népi imádságok és imaalkalmak kiváló kutatóját óhajtom köszönteni saját – székelyföldi – kutatásaim egy egy példájával. Különösképpen azért, mert kutatói munkám szemléletét, gyakorlatát határozottan befolyásolta, megerősítette az Ő rítusok, szokások, vallásos-rituális mozzanatok külső-belső összetevői vizsgálatainak igénye és gyakorlata. Vallom, hogy ezek összefonódásai, komplementáris viszonyai képezik a vallásos események, szokások, rítusok szakrális és profán összetettségi fokát és üzenetét. A fentieket igazolandó szándékkal a csíkszentdomokosi sorsforduló szokások kultúrájából, (aminek tanulmányozására mintegy 45 esztendőt szántam) három olyan rítust emeltem ki, melyek egyértelműen bizonyítani képesek a székely-magyar parasztság szellemi-lelki világlátásának komplexitását, a szakrális, profán és pragmatikus eszmeiség szimbiózisát, „szövetségét”.